Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
Speciális rész - I. szakasz. Békés vármegye várai és mezővárosai - Gyula mezőváros
Gyula mai képe A Rákóczi-hívek megvívatlanul kénytelenek otthagyni megerősítse a szerződést; s miután december 21-én visszaérkezett, a vár a mieink kezére került. 94 így aztán minden, ami csak a Tisza és Duna között volt, győztes fegyverek által meghódoltatva, 1695-ben a legkegyelmesebb császár hatalmába került. Mára ennek az egykori erősségnek már csak jelentéktelen romjai maradtak fenn, mert a karlócai békekötés óta az efféle helyek kevesebb figyelmet kapnak, minthogy védelmükre már kevésbé van szükség. 95 Fennáll azonban a kőből épült, négyszögletű belső vár. Néhány fegyveres őrzi, a méltóságos Harruckern, a helység földesura saját költségén tartja őket. Itt őrzik a megye levéltárát is. 96 Noha védműveitől szinte már teljesen megfosztottan áll ez az erősség, a Rákóczi-hívek sokszoros túlerővel indított minapi támadásukkal mégsem tudták elfoglalni; csak a kevés katona vitézsége és a hely kedvező fekvése biztosította rendkívüli védhetőségét. 97 A hajdan virágzó mezőváros a várról kapta nevét II. Gyula mezőváros A mezőváros a várhoz kapcsolódik, egykor igazi városhoz hasonlóan népes és tehetős volt.*** 98 Miután a háborús károk következtében elvesztette a várat, városias arculata helyett jelentéktelen Gyula hajdani képéről és gazdagságáról, arról, hogy milyen volt a török hódoltság előtt, Fabricius Balázs (Tekintetes és nagyságos Perényi Gábor, abaújvári örökös főispán, országbíró életéről és haláláról 1567-ben tartott gyászbeszédében, amelyet Wittenbergben, 1570-ben jelentetett meg)' 9 így tudósít: "Gyula igen nevezetes város; az Erdélyben eredő Körös folyó mellett fekszik, vizek szeldelik keresztülkasul; tavasszal szellő élénkíti; ilyennek ismerik. A föld, a barom, gabona és bor bőségében boldogan dúskálnak a Maros és Körös folyók közt szélesen elterülő vidéken. Úgy vélik, maga az ősi város a magyarok vezéréről, arról a Gyuláról kapta nevét, aki a szomszédos Erdélyben Gyulafehérvált is minden bizonnyal alapította vagy újjáépítette. Vára is van, a hely fekvése és a sok ráfordított munka révén rendkívül erős; Csanád, Lippa, Temesvár és a Pannónia többi déli, illetve alsóbb részein fekvő várak elvesztése után annyi éven át vitézül feltartóztatta a török folytonos támadásait, s környékét széltében-hosszában, egészen a Tiszáig és Dunáig biztosította, kiváltképp, amíg folytonos csatákban edzett, próbált katonákban bővelkedett, és harcos, vitéz és kemény parancsnokai voltak. De miután az elkövetkező 1566-os esztendőben Szulejmán Perthal basát mintegy százezer fegyveressel együtt a vár megvívására külde, és ő két egész hónapon át, azaz július 2-től egészen szeptember 2-ig éjjel-nappal, mindennemű hadieszközzel szüntelenül ostromolta, míg az ostromlottak állhatatosan és vitézül küzdöttek, végül is «több mint pun álnokság» folytán meghódolt és a török hatalmába került, az egész tartomány hallatlan romlására, hiszen foglyokban és elesettekben úgyszólván minden fegyverforgató emberét elvesztette, ámde azt mondják, a törökök közül is tízezer pusztult el." Ez az, amit e kor tudós embere közlésre érdemesnek ítélt, s írásban is megörökített. 24
