Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - III.Békés megye 1730 táján

Település Népesség a megyei összlakosság %-ában Település 1730. év 1784. év Berény 2,91 5,82 Békés 17,42 10,63 Csaba 9,90 14,29 Doboz 2,33 1,33 Endrőd 3,65 Fás 1,75 Füzesgyarmat 6,87 2,98 Gella (Gerla) 2,04 Gyoma 3,55 4,59 Gyula (Magyar és Német) 16,48 12,69 Kétegyháza 3,38 2,81 Komlós 5,33 Körösladány 5,18 2,49 Nemeskereki 1,92 Orosháza 6,97 Öcsöd 3,38 3,65 Szarvas 3,79 10,80 Szeghalom 7,22 3,62 Szentandrás 1,92 2,61 Köröstarcsa 4,25 2,58 Vári 2,62 1,27 Vésztő 3.09 1.89 100,00 100,00 Az mindenképpen feltűnő, hogy a jó helyzeti engergiákkal rendelkező, a megye középső részén elhelyezkedő Gyula, Békés, Csaba mellett, nyilván nem véletlenül, az északabbi, sárréti területek települései mutatják 1730-ban az újabb benépesülés előrahaladottságának legmagasabb fokát: Szeghalom, Füzesgyarmat, Körösladány, Köröstarcsa. Bizonyos, hogy kapcsolatot kell feltételezni ezen református lakosságú települések korai benépesülése és a falvak népességszám szerinti sorrendjében elfoglalt helyük között. Az is valószínű - Füzesgyarmat esetében bizonyos -, hogy a gazdasági élet "feudalizálódása" szintén jobban előrehaladott e területen, mert a határhasználatban valószínűsíthető, hogy az 1730-as évtizedben megtörtént a parlagolós rendszerről a nyomásos gazdálkodásra való áttérés. A "feudalizálódás" és a népsűrűség közötti kapcsolat tartalmában persze e vidéken még nem eredményezte a földesúr részéről jelentkező munkajáradék (robot) iránti növekvő igényt, hiszen a majorság e területen csak a század utolsó éveiben válik jelentősebbé. A táblázatból az is világosan kiderül, hogy a XVIII. század folyamán energikus, fejlődőképes területté a megye középső és déli részei váltak. A váltásnak kétségtelen természeti-földrajzi adottságokat kihasználó gazdasági okai voltak, de bizonyos, hogy átmeneti szerepet játszottak az 1739/40-es pestis, illetve a pestis pusztításának kivédése érdekében tett óvintézkedések, amelyek elmaradása szabad utat engedett a halál dühöngésének, különösen a reformátusok lakta északabbi területeken.

87 87 Cseh Edit: A dögletes mirigy Békés vármegyében. 1738-40. Körösök vidéke. 1988. 9-13. 68