Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - IV. Az élet elsődleges forrása: az állattartás és a szemtermelés
IV. Az élet elsődleges forrása: az állattartás és a szem termelés Egy, a múlt században élő történész az Alföldet a Prérihez, a Vadnyugathoz hasonlította. Az analógia bizonyos szempontból találó. Annál is inkább, mert miként a világ azon részére a meggazdagodásban, a könnyebb életben reménykedők nyelvükben, szokásaikban tarka sokasága áramlott, úgy e vidékre is sokféle nyelvű és vallású népesség érkezett. Az elsőként visszatérő, többnyire református magyarokat a konszolidáció előrehaladtával követték az ország minden tájáról, s a határokon túlról is érkező újabb és újabb telepesek. Az új honfoglalásra vállalkozókat eleinte bizonyosan nem az ekevasat több évtizedig nem látott föld hitt, avagy valós, buja termékenysége vonzotta, hanem korábbi lakóhelyeik szűkös életviszonyai taszították az Alföld felé. Szerepet kapott útrakelésükben akiépült feudalizmussal szembeni lázadás, s bizonyos fokig a kalandvágy is. A szándékukat támogató, telepítő földesúr segítette útrakelésüket, akit hamarosan felkerestek hol Bécsben, hogy gyulai kastélyában az inpopulátorok, akiket megnyugtatott, és a nagy út megtételére ösztönzött a földesúri telepítési politika. Az eredmény, amit egykét évtized alatt elértek, óriási, még akkor is, ha a Felvidékről érkező utazó esetenként "ázsiainak" találta is az itteni viszonyokat. Egyre nagyobb területet fordított parlagból termőre az ekevas, növekedtek a települések, kibontakozott a kolonizáció. A megye elindult azon az úton, amelyen előre haladva születhetett meg a köztudatban és a valóságban is a bőségesen termő gabonamezők közismert képe. Ez a kép könnyen csalóka lehet, amennyiben azt sugallhatja, hogy a parasztember számára legfontosabb gazdasági tevékenység a növénytermelés lehetett. Ez semmiképp sincs így! Cáfolattal maga Bél is szolgál, mondván, hogy a földműveléssel "az állattartás után" foglalkoznak a legszívesebben. És valóban, történelmünk utolsó, alig több mint száz évére jellemző csak a növénytermelés, s azon belül a szemestakarmányok termesztésének alapvető túlsúlya. 88 A mezőgazdasági tevékenység alapvetően önellátási célt szolgált, de már korszakunkban is megjelent alárendelten az árutermelő szándék. Elsősorban a szarvasmarha számított kelendő cikknek. Az állattartás kiterjedtségét más tényezők mellett a nagy határ hasznosításának igénye is indokolta. A pusztítások nyomán szélesre tárult legelők jelentős részét egy-egy település lakosai, avagy a földesúr nem is tudhatták másképpen a gazdálkodás rendjébe vonni, mint az extenzív, rideg állattartás révén. A mezőgazdasági termelőtevékenység technikai kereteit a határhasználat módja, jogi oldalát a faluközösség szabályozó tevékenysége alkotta. A szabad foglaláshoz leginkább kapcsolódó parlagolós szisztémától az osztásos földközösségre jellemző nyomásos rendszerig, majd az örökszántók kialakulásáig megtett út stációi közismertek. Problémát okoz viszont annak megállapítása, hogy miként léteztek egymás mellett, illetve mikor váltották fel egymást egy-egy területen a különféle határhasználati rendszerek. A kilenc kérdőpontra adott válaszokból már ismerjük a század derekára jellemző viszonyokat, 89 de 88 Orosz István: Az alföldi mezővárosi parasztság termelési eljárásai a XVUX században és a XIX. század első felében, (in: Falvak, mezővárosok az Alföldön. Szerk. Nóvák László-Selmeczi László. Arany János Múzeum Közleményei IV. Nagykőrös, 1986. 408.) 89 A kilenc kérdőpontra adott válaszokat Békés megyére vonatkozóan Cseh Edit dolgozta fel: Békés vármegyei parasztok válaszai az úrbéri kérdőpontokra (in: Békés megye és környéke... 279-394.) 69
