Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - III.Békés megye 1730 táján
jelentősége. Ennek arányában válik a megye kormányzata a birtokviszonyok függvényévé. A megyei tisztikar a birtokos változásával kicserélődik és a közigazgatási viszonyok csak akkor stabilizálódnak véglegesen, mikor a birtokviszonyok is megállapodnak. 83 A sokáig kamarai birtokként, Szegedről irányított területen 1715-ben alakult meg a vármegye. Az új tisztikar és a birtokot igazgatók között kialakult közel sem felhőtlen viszony nem kedvezett - bár nem gátolta - a népesség és a települések számszerű növekedésének. Jelentősen megváltozott a helyzet Harruckern János György, szinte az egész vármegyére kiterjedő birtokaiba történő beiktatásával. Ettől kezdve a báró, illetve a településszervezők (inpopulátorok) kezdeményezte, szervezett telepítési akciók meghatározó szerepet kaptak. A szlovák és német hospesek a jó földű és nagy határú pusztákon, faluhelyeken találhattak megélhetést. A földesúri támogatás, az adókedvezmények, a biztonságot sugalmazó politika, a szabad vallásgyarkolat engedélyezése önmagában is növelte a letelepedési kedvet. 84 Bő évtized múltán a birtokviszonyok rendeződését a nemesi vármegye politikai viszonyainak végleges stabilitása követte. Az 1720-as évek első felének óriási mértékű elvándorlása - amit többek között "szokatlan" állami adók és a vándorlási lehetőség megmaradása ösztönöztek - még inkább kiélezte az autonómiáját sikertelenül védő vármegyei tisztikar és a pallosjoggal, főkegyurasággal rendelkező báró közötti ellentétet. 85 A politikai viszonyok megszilárdulását 1732-ben lezárta a nagyhatalmú földesúr főispáni székbe történő beiktatása. A fentebb jelzett nagyarányú elvándorlást három-négy év alatt kiheverte a megye. A század második-harmadik évtizedének fordulója komoly eredményekkel zárult. Erre az időszakra nagyrészt kialakult a megye településhálózata, hiszen ennél később, jó tíz év múlva már csak Tótkomlós és Orosháza puszták népesültek be. (A kertészközségek, e XIX. században létesülő települések kialakulását más folyamatok eredményezték.) Úgy becsülik, hogy a kisajátított jobbágyi munkán alapuló földművelés az országban az átlagosnak tekinthető három-négyszeres terméshozam mellett négyzetkilométerenként minimálisan 18-22 főt követel meg. A népsűrűség e nagyságrendjének kialakulása - bár nem mechanikus a kapcsolat - már önmagában jelzi a változásokat, a fejlődést. A vármegye népsűrűsége minden valószínűség szerint 1730 körül elérte vagy meghaladta a 19 fő/km 2-es nagyságrendet. Természetesen a népesség igen egyenlőtlenül oszlott meg a települések között. A táblázat, amely az egyes települések népességét az össznépesség százalékában adja meg, csak fenntartásokkal fogadható el, nagyvonalú megközelítések kiindulásául szolgál. 86 83 R. Várkonyi Ágnes: im. 21-36. 84 Zsilinszki Mihály: Szarvas története. Szarvas, 1872.; OL P 418 N. 6. 85 Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715-1730. Békéscsaba, 1977. 86 OL P 418. S 28.; Az első magyarországi népszámlálás 1784-1787. Szerk. Danyi Dezső-Dávid Zoltán, Budapest, 1960. 23. A számolás során a háztartásfők létszámadatából indultunk ki. 67
