Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - III.Békés megye 1730 táján

körülbelül azonos Békés vármegye leírásának elkészültével.

79 Ezen kezdő szakasz végét megyénkben is -látványosan jelzik az 1730-as évek derekán tartott országgyűlés törvényei, amelyek igyekeztek jelentősen megnehezíteni a vándorlást. Igaz az is, hogy minden törvény, rendelet annyit ér, amennyit abból végre is hajtanak. Az kétségtelenül igaz, hogy a települések megülésének első, nagy és döntő lendülete erre az időre megyénkben is véget ért. Az országos törvények valóban akkor jelentek meg, amikor a faluközösségek már annyira megerősödtek, hogy a gyakorlott határhasználati forma fenntartása mellett korlátokat is kezdtek állítani a jövevények útjába. Az 1730-as évek elején tehát lezárult e vidéken is a vándorlás első korszaka. Milyen tényezők mutatnak erre? Melyek voltak e szakasz fő jellemzői az újratelepülés szempontjából? Vidékünk a török háborúk után újraalakuló dél-alföldi vármegyékhez hasonlóan két hullámban települt újjá. A Rákóczi-szabadságharcot közvetlenül megelőző évek lendületét megakasztották a háborús események, a méltóságos fejedelem telepítései, és elsősorban a falvakat dúlásaikkal elpusztító rácok.

80 Ezért csak a harci zaj elültével vehette kezdetét a népesség újabb beáramlása. A mai közfelfolgással szemben az a véleményünk, hogy ez a beáramlás nem feltétlenül csak 1711, hanem már 1707 után megindulhatott, és sikeres elsősorban a vármegye északabbi részén lehetett, ahol az elvadult természet védte, segítette ezen törekvéseket. Egyelőre nem járhatott szerencsével a középső, fekvése miatt veszélyeztetett, Körösök menti területen, hiszen a hadiesemények elsöpörték a gyomaiak, békésiek, talán a vésztőiek kezdeményezését is.

81 A történeti kutatás egyik nem túlságosan régi és természetesen nem abszolutizálható megállapítása, hogy a spontán vándorlók egyszerre nem feltétlenül tettek meg hosszú utat.

82 Ezt figyelembe véve aligha véletlen, hogy leghamarabb, illetve legerőteljesebben a megye Biharral szomszédos, a Sárréteken fekvő részén alakultak újjá a faluközösségek, közvetlenül a szatmári békekötés utáni egy-két évben, avagy már ezt megelőzően. Erre láthatunk példát Szeghalom, Füzesgyarmat, Körösladány, Doboz esetében. A lakosok között a korábban is honos, de a közeli területekre menekülteket, azok leszármazottait bizton föllelhetjük. Az idetelepülök elsősorban református magyarok voltak, akik a leghamarabb eszméltek és éltek a lehetőséggel. Ezen kezdeti, lényegében spontán betelepülés újabb lendületet a földesúri viszonyok rendezésétől kapott. A köznemesség a volt királyi Magyarországgal közvetlenül érintkező területekre még behatolt, de ahogy dél felé haladunk, fokozatosan csökken a száma és 79 A kérdésre vonatkozóan bővebb információkat szerezhetünk néhány ismertebb munkából. (Soós Imre: Heves megye benépesülése a török hódoltság után. Heves megyei Füzetek. 3. Eger, 1955. Soós Imre: Heves megye községei. Eger, 1975. Várkonyi Ágnes: Agrárstruktúra és a föld birtokbavételének problémái Magyarországon a török kiűzése után. TSZ 1970.21-36. Benedek Gyula: Szolnok megye újrateleülése a török hódoltság után, SZMTÉ Szolnok, 1981. 103-122.) 80 Hornyik János: A ráczok ellenforradalma - Századok. 1868. 530-552. 608-632., 693-710. 81 Kereskényi Miklós: A demográfia és gazdálkodás főbb jellegzetességei a XVHI. századi Füzesgyarmaton (in: Békés megye és környéke XVIJI. századi történetéből. Gyula, 1989. 451455.) 82 Bársony István: Adalékok a Szabolcs megyéből Abauj, Borsod és Zemplén megyébe irányuló jobbágy migráció kérdéséhez a XVHI. század első évtizedeiből. - BLÉ Hl. Miskolc, 1980. 1934. 66