Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
Jegyzetek a megyeleíráshoz
elvadult - de nem teljesen néptelen - vidék 1711 után kezdett újból benépesülni a visszatérő, vagy máshonnan idetelepülő magyarokkal. Ekkor népesültbe ismétBékés, Doboz, Gerla, Gyula, Füzesgyarmat, Körösladány, Öcsöd, Szeghalom és Vésztő. Idegen nemzetiség ez időben csak a gyulai várban szolgáló rác és román katonaság volt. A szlovákok, németek, valamint román betelepülők idevándorlása jóval 1715 után kezdődött meg. (Karácsonyi: Békésvármegye... I. 311-320.) 48 Lásd a 47. jegyzet Löwenburgra vonatkozó részeit. 1732-ben halt meg. Ezután a főispáni cím és hatalom Harruckern János György birtokába került. 49 Téves az 1723-as dátum. A címert 1724-ben kapta a megye. Az új címerről lásd: Karácsonyi: Békésvármegye... I. 328.; Haan: Regesták... BRMTÉXI. 117. 50 A megye régebbi nemesi családjai, birtokosai a török uralom végére részben elköltöztek, részben kihaltak. Néhányan (Nadányiak, Simái Mezőék stb.) hosszú ideig pereskedtek hajdani megyebeli birtokaikért. Az 1715-ben újjászülető vármegye új földbirtokosokat kapott. A már említett Löwenburg János Jakab (az 1723. évi 26. törvénycikk honfiúsította) 1700-tól az akkor még csak pusztákból álló kétegyházi-vári uradalom birtokosa lett. Löwenburg 1732-ben bekövetkezett halála után egy ideig ismét a kincstár birtokolta az immár két jobbágyfaluból álló birtokot, majd 1741-től az Andrássy család kapta meg. Harruckern János György osztrák élelmezési alezredes 1720-ban szerezte meg itteni jószágait, a megye területének mintegy 5/6-át kitevő gyulai uradalmat. Harruckernt 1723-ban a 129. törvénycikkel honfiúsították. 1729-ben magyar bárói rangot kapott, 1732-től pedig Békés vármegye tényleges főispánja lett. Száraz György, aki 1724-30-Íg királyi személynök volt, vagyis a hétszemélyes tábla bírája, 1719-ben kapott adománylevelet a szentandrási uradalomra, amely halála után (1731) a Rudnyánszkyak birtokába került. (Karácsonyi: Békésvármegye... I. 415-437.) 51 Bél Mátyás pótlása az 1728. január 14-én megválasztott tisztikart ismerteti. Nem nevezi meg az alispánt és a helyettes alispánt. 1725-ben Bakay Józsefet választották meg alispánnak, aki 1728. november elejéig viselte ezt a tisztséget, amikor is önként fosztotta meg magát hivatalától. Ez a tény hozzásegít bennünket a Bél-féle betoldás datálásához. (Lásd erről részletesebben a kisérő tanulmányt!) Az azonban érthetetlen, miért nem adta meg Bél Sporer János helyettes alispán nevét. (Békés Megyei Levéltár, közgyűlési jegyzőkönyvek 1728. 2-3.; Karácsonyi: Békésvármegye... I. 331-334.) 52 Löwenburg János Jakab évtizedekig tartó Békés megyei főispánsága alatt egyszer járt ezen a tájon. 1723 szeptemberében jelent meg egy tisztújító megyei közgyűlésen. Egyébként megbízottai, a főispáni biztosok - akik a környék nemeseiből, főpapjaiból, főhivatalnokaiból kerültek ki vettek részt helyette a megyegyűléseken és végezték a közvetlen irányítást. 1728-ban Löwenburg Luzsinszky István Lászlót bízta meg ezzel a feladattal. (Egyébként a megbízott 1727-28-ban a főispántól bérelte a kétegyházi uradalmat.) Luzsinszky 1721-ben már gáborjáni prépost, ugyanezen év december 6-án pedig váradi kanonok lett. 1725-től békési főesperes és szkopiai (Scopia- a mai Szkopje) püspök. 1727-ben nyert bárói címet magának és családjának. 1733-34ben váradi püspök volt és Bihar vármegye főispánja. (Karácsonyi: Békésvármegye... I. 328., 331.; Schematizmus historicus venerabilis cleri diaecesis Magno-Varadiensis latinorum. Nagyvárad, 1896.94-95., 323.) A békési főesperességet 1725-ben újították föl. Egyetlen parókiája ez időben az 1716-ban helyreállított gyulai volt. 53 Békés vármegyében 1748-ban alakították ki a békési és a csabai járást. A járásokra osztott vármegyéknél a települések leírása a járási beosztás szerint történt a Notitiában. 54 Alaptalan állítás. A gyulai vár - akár az épületet, akár a természeti adottságokat tekintjük kedvezőtlenebb helyzetben volt, mint pl. Szigetvár vagy Eger. Felmentő sereg hiányában, a legelszántabb védekezés mellett is, csak az ellenállás időtartama volt kérdéses. A 9 hétig tartó várostrom a leghosszabb volt a korabeli várostromok között. 35
