Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

Jegyzetek a megyeleíráshoz

JEGYZETEK A MEGYELEÍRÁSHOZ 1 Békés megye kialakulásának idejéről igen eltérően vélekedik a szakirodalom. Egyes nézetek szerint már a XI. század elején létrejött, mások a XITJ. század első éveire datálják kialakulását. (Lásd: Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Békéscsaba, 1981. 26.) Az első, részletes adatokat szolgáltató forrás a XIII. század első felében keletkezett Váradi Regestrum, amelyben szó van a királyi vármegye alapját képező békési vár szervezetéről. (Kristó i. m. 31-33.) 2 Az 1569. évi 52. te. Heveshez csatolta Külső-Szolnok vármegyét, ennek megfelelően a XVJU. században (ill. egészen 1876-ig) Heves és Külső-Szolnok egyesített vármegyék a pontos megnevezés. Zaránd vármegye (amelynek visszaállításáról az 1741. évi 18. te. rendelkezett) nagyobbik részét 1744-ben Arad megyébe olvasztották be, keletről azután már csak Arad és Bihar határolta Békés vármegyét. Torontálról (az alapszövegben "Tarantál") lásd a kisérő tanulmányt! 3 Rosenfeld 1722. évi térképén két halom látható Gyulától déli irányban. A II. József-féle országleírás nem említ felszíni kiemelkedést Gyula közelében, de a felmérés térképén jelölnek halmokat. Hasonlóképpen két domb látható a várostól délre Paulovics András 1788. évi, Gyula és Vári környékét ábrázoló térképén. 4 Nemeskereki és Tárcsa (Köröstarcsa) 5 Békésszentandrás 6 Öcsöd 7 Vésztő 8 Bél Mátyás Bihar vármegye leírásában dicséri az ottani állattartást: "A barmok szépek, nagyok, egészséges, erőteljes testűek, színük fehér és szürke, fejüket illendő nagy szarvak övezik. Az itt felnövő lovaknak dicséretben másokat elébe helyezni egész Magyarországon nem lehet." Bél Mátyás: Bihar megye leírása (Csorba Csaba, P. Szalay Emőke). A Bihari Múzeum Évkönyve U. (Szerk.: Héthy Zoltán) Berettyóújfalu, 1978. 60-61. 9 A vad, nehezen zabolázható disznónyájak (réti disznók, szalontai disznók kondái) egész esztendőben a réteket járták, a zsombékos helyeket, sarakat, fertőket bújták. Megettek mindent, amit a rét, a nádas adott: édes nádcsírát, vadmadarak tojásait, fiókáit, férgeket, nádat, de főként a gyékény lisztes gyökerét, a böndőt, böngyölét. (Györffy István: Nagykunsági krónika. Budapest, 1941. 25-26.) 10 Doboz már a korai Árpád-korban királyi kondások faluja volt, minden bizonnyal a makkoltatási lehetőséget biztosító erdeje miatt. Évszázadok múlva, 1770-ben, a vármegye parasztjai úrbéri vallomásaikban elmondták, hogy Békés megyében csak a Doboz és Vári jobbágyfalvak határaiban lévő erdőkben lehet makkoltatni. A vári makkoltatásért 17 polturát, a doboziért 2-3 garast kellett fizetni sertésenként a földesúrnak. (1 poltura = 1,5 krajcár, 1 garas = 3 krajcár) (Országos Levéltár. Harruckern család levéltára, S 177-178.) 11 Bél Mátyás korában ezek a hajdan lakott helyek már pusztaságok voltak. 12 A folyók, időszakos vízfolyások, mocsaras területek nádrengetegei beneficiumot (kedvező adottságot, lehetőséget) jelentettek ezen a fában ma is szegény vidéken. 13 Rozsot nem termeltek errefelé. A legfontosabb gabonafélék a következőek voltak: búza, árpa, zab és köles. 14 Ceres a gabonaterm(el)és és a kenyér római istennője. 15 Bacchus a bor és a mámor istene a rómaiaknál. 16 Domitianus római császár törvényben korlátozta a szőlőtelepítést, azzal indokolván, hogy a tartományok népei a szőlőre fordított különös buzgalom miatt elhanyagolták a szántóföldeket. A korlátozást Probus császár oldotta föl. (Bél Mátyás: Magyarország népének élete 1730 táján. Összeállította: Wellmann Imre, Budapest, 1984. 39., 377.) 31