Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
Jegyzetek a megyeleíráshoz
17 A XVI. századi gyulai uradalomban Meszt (Arad megye) kivételével szőlőt csak Gyulán műveltek. A vár melletti szőlőskert évente 2-3 hordó bort adott. A korabeli Békés vármegyei lakosság főként a makrahegyi (a Borosjenőtől Ménesig terjedő hegységet nevezték régen Makrának), valamint más, közeli-távoli vidékekről ideszállított borokat ivott. 1711 -ben Gyulán elvadult állapotban még megvoltak a hajdani szőlőskertek, de nem művelte azokat senki. 1720ban 19 kapás (1 kapás = az egy nap alatt megkapálható terület; nagysága a talaj és domborzati adottságoktól függően vidékenként változó. Békés vármegyében 200-300 négyszögöl volt) szőlőt gondoztak a gyulaiak. Egy 1719. évi jelentés szerint ugyan ecethez hasonló bor termett itt. A szőlőtermelés fellendítése végett Harruckern a Gyulán letelepedő, szőlőt művelő német telepeseknek 4 évi adómentességet adott (a többieknek 3 évet) és kilenceddel csak az ötödik esztendőtől tartoztak. A harmincas évektől a helyét végérvényesen elfoglaló Békés megyei népesség egyre nagyobb területeket telepített be szőlővel. 1744-ből származik az első XVIII. századi szőlőösszeírás, valamint a szőlőművelés napszámbérét először megszabó megyei limitáció. 18 Tessedik Sámuel szerint még a XVIII. század második felében is 8-10, esetleg 12 ökörrel szántottak a Tiszántúlon. A szövegben szereplő 4 iga, 4 pár, tehát összesen 8 ökröt jelent. (Tessedik Sámuel-Berzeviczy Gergely: A parasztok állapotaMagyarországon. Budapest, 1979. 149.) 19 barbárok = törökök 20 A szabadfoglalásról áttértek az osztásos földközösségre. Az osztás facultas (a birtokolt állati igaerő nagysága) alapján történt. 21 Békés vármegyében a föld egyszeri szántása gyakori még a század második felében is. A kétszeri szántás a XVIII. század végén kezd elterjedni, a háromszori még a XIX. század első felében is igen ritka. 22 A gyümölcstermelés (és hasonlóképpen a szőlőművelés) kedvező társadalmi feltételeit hosszabb időszak nyugodtabb fejlődése alakította ki. De a gyümölcsfák, ellentétben a szőlőtőkékkel, csak lassan szaporodtak e tájon, még a XVIH. század második felében is. 23 A dinnyetermelés hagyományos ágazat Békés vármegyében. Ezt példázza Evlia Cselebi- a neves török utazó - gyulai leírása is: "A város nevezetességei közül a kertjeiben termő tök, dinnye, szilva... híresek." (Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai II., 1664-1666. Budapest, 1908.229.) 1683-ban a doboziak 1 sárga- és 5 görögdinnyét szolgáltattak egyéb konyháravalók kíséretében. 24 Markovicz Mátyás verses krónikájában azt írja, hogy a csabai pap, Szalay az 1720-as években szarvasokat szelídített, hámba fogta őket és úgy hajtott Szarvasra (Haan Lajos: Békéscsaba. Kézirat. 1859. 60. Békés Megyei Könyvtár kézirattára). 1728-tól Burian Sámuel volt lelkész, ő szintén szarvasokkal húzatta magát. 25 1736-ban a vármegye elrendelte az elszaporodott farkasok irtását. Megszabták, hogy az egyes községeknek hány farkasfejet kell beszolgáltatniuk. 26 A fácán és a túzok itt fészkelt. 27 A vadászat és a madarászat szabályozásáról III. Károly 1729. évi dekrétumának 22. cikkelye rendelkezett. Jagelló Ulászló 1504. évi 5. dekrétumának 18. cikkelyét elevenítette föl és erősítette meg. Ámbár Békés vármegyében a XVIII. században a regáléknak alig volt jelentősége. A XIX. század elejétől kezdett szerepük fontossá válni. 28 Teknősbékában még a század második felében is igen gazdag volt a Körösök vidéke. A megye parasztjainak 1769-70. évi úrbéri vallomásaiból kiderül a földesúrnak beszolgáltatott teknősbékák száma: pl. Békés 30, Doboz 25, Füzesgyarmat 210, Szeghalom 165, Vésztő 130 pár. (Országos Levéltár. Harruckern család levéltára, S 177-178.). 29 Alaptalan a halcsökkenésről tett megállapítás. A halászat a folyószabályozásig dúsan fizetett. 30 A halászatot a földesurak adták haszonbérbe jobbágyközösségeiknek vagy egyes jobbágyaiknak. 32
