Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - V. Békés vármegye felfedezése

gazdasági-társadalmi reformtörekvések kifejtésére, propagálására. Egy Békés mezővárost ismertető cikk 1846-ban a település felvirágzását az előző évben megtörtént legelőelkülönítéstől és a jövőben esedékes örökváltságtól várta. A fejlődés szükséges előfeltételét, a megfelelő szintű népnevelést már biztosítottnak látta a cikkíró. Ha az örökváltság megvalósul, valamint sor kerül a két Körös szabályozására, akkor - úgy vélte - a gyáripar megjelenésének sem lesz többé akadálya.

196 A haladó, reformokat szolgáló statisztikai munkák közül Fényes Elek 1836-40ben megjelent főművét kell kiemelnünk,

197 amelyben Békés vármegye igen sok szempontú és szakszerű ismertetésének már 30 oldal jutott. A szerző megállapítja, hogy "Békés Magyarországnak leggazdagabb vármegyéje, s termékenységben vele csak Csanád és Torontál vetekedhetnek", rámutat azonban a változtatás szükségességére is, hangsúlyozva a gazdálkodás elmaradottságát: "Áltáljában véve a földművelés Békésben igen alsó fokán áll a műveltségnek." Először közöl adatokat a megye lakosságának (141.863 lélek) nemzetiségi összetételéről: anyanyelvét tekintve 93.664 magyar, 35.202 szlovák, 9707 román és görög, 3000 német és 290 zsidó a lakosok közül. Leírásában egyesítette a korábbi statisztikai irodalom, a helyi szerzők (Skolka, Hellebranth, Ágoston, Ecsedy) és különböző összeírások használható adatait. A megyéről szerepelnek a népességre, gazdálkodásra, a társadalmi, közigazgatási és művelődési viszonyokra vonatkozó legfontosabb tudnivalók, az egyes helységek leírása is sokkal részletesebb, mint a korábbi statisztikai munkákban, amelyeknél minőségileg magasabb szintet képvisel Fényes összegzése. A tudományok fejlődése és szétválása időközben még elérhetetlenebb ideállá tette a Notitiához hasonló, nagyszabású és teljességre törekvő államismereti-országleíró mű létrehozását. A folytatás egyik lehetőségét a Korabinszky- és Vályi-féle helységnévtárszerű lexikonok jelentették, a másikat a szintén tárgyalt statisztikai munkák Schwartnertől Fényes Elekig ívelő vonala. Bár az önállósult és nagy fejlődésen átment leíró statisztika is segítségül hívta a földrajzot, történelmet és más tudományokat, a legtudatosabban a felvidéki szárzamású Csaplovics János kívánt teljes képet adni az országról és népeiről, és ezzel kétségtelenül Bél Mátyás nyomdokain haladt. Közvetlenebb előzmény persze 196 A szerzőre csak "E" betűjel utal, írása címe: Statistica — Hetilap. 1846. máj. 15. és 19. sz. 197 Magyar Országnak, s a hozzácsatolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. IV. k. Pest, 1839.3-33. Kevésbé ismert cikke: Békés vármegye, gazdasági tekintetben -Ismertető. 1838. júl. 8.34-38. Az időszak statisztikai irodalmából a megye története szempontjából is fontosak még a következő munkák: Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti Regni Hungáriáé. Buda, 1828.

1. k. 69-73. A regisztráció szintje mélyült, a népességszámravonatkozó adatok pontosabbak, megadja a puszták és tanyák (108-at sorol fel név szerint) lakosainak számát, az egyes települések lakosságának vallási összetételéről is közöl számadatokat. A szöveges részt azonban még a Notita alapján készült Compendiumból veszi át. Az adatokat az előbbi szerzőtől kölcsönzi, egyébként főleg a korábbi német nyelvű munkákból merít J. C. Thiele statisztikája: Das Königreich Ungarn. IV. k. Kassa, 1833.63-69. Már új adatokat is hozNagy Lajoshoz képest BizákiPuky Károly: Amagyar haza. Pest, 1833.116-119. Leírja, hogy Békés vármegyében a szántóföldeket három osztályba sorolják, s "egy ház helyes [telkes] jobbágy, az első osztálybeli földeken 34, a második osztálybeliken 36, a harmadik osztálybelieken 38 hold földet használ; a kaszállókból pedig áltáljában minden különböztetés nélkül egy ház helyre 22 ember vágó [vagyis hold] rét adatik." Egy kisebb adatközlés: Gyurikovits György: Közép-Szolnok, Békés és Kraszna megye népességéről - Hesperus, 1819. 2. 71, 87-88. 102