Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése (Sümegi György)

FÜLEP LAJOS ÉS KNER IMRE LEVELEZÉSE Fülep Lajos (i885-1970) és Kner Imre (1890-1945) levelezése több évtizedre kiterjed. Legbiztosabban végpontját tudjuk meghatározni: 1944. március 25-e, Kner utolsó, Fülephez írott levelének dátuma. Ezután még Kner feleségétől idesorolunk néhány Fülepnek írt levelet, amelyek az elhurcolt férj sorsát érintik, s a Fülep-Kner levélpárbeszédet végleg lezárják. A Kner gyerekek, Mihály és Zsuzsa Fülephez írt levelei pedig a család teljes tragédiájáról adnak számot. A levelezés kezdőpontja bizonyosan 1910-n-re megy vissza, arra az időre, amikor Fülep Firenzéből szerkesztette A Szellem című filozófiai folyóiratot (társszerkesztője Lukács György és Hevesi Sándor), s az első számot Gyomán, a Knernyomdában állíttatta elő. Kner Imre jó és alapos munkát akarván végezni, megfelelve a későszecesszió általa is művelt gyakorlatának, különféle díszekkel rakta meg a filozófiai folyóirat tipográfiai tervét. Fülep mindenfajta udvariaskodást mellőzve, határozottan kiparancsolta a szecessziós ornamenseket lapjából. Levelet, megrendelést persze a gyomai officinának, Kner Izidornak írhatott akkor a szerkesztő, s nem a 20 esztendős Imrének. Kner Imre ekkor, Fülep diktálta kényszerből csinálta az első tisztán csak betűkkel, azok elhelyezésével kombináló tipográfiai tervét. Ez egész életre szóló tanulságot jelentett, hiszen ekkor tette meg az első és legdöntőbb lépést a szecessziót megtagadó, meghaladó, sajátosan új és ökonomikusán egyéni stílusú tipográfia felé. A Szellem tipográfiai incidensét évtizedek múltán így idézte föl Fülep: „Ismeretségem vele (ti. Kner Imrével) 48 évvel ezelőtt, tehát halála előtt 35 évvel kezdődött, barátságunk haláláig tartott. Azért különböztetem meg így a barátságot az ismeretségtől, mert az ismeretség nem jól kezdődött, senki sem jósolhatta volna meg, hogy valamikor barátsággal fog folytatódni, bár a rossz viszony idején is, utána meg még inkább, mindig szükségszerűnek éreztem. Nemcsak szubjektív szimpátia volt az alapja, amelyről kiderült, amikor alkalom került rá, hogy nem hiányzik, hanem közös eszmék szeretete és ugyanazon erkölcsi értékek tisztelete - ezért kellett győznie az ominózus kezdet akadályán. Ismétlem, nem a krónika kedvéért mondom el, amit mondok, hanem mert éppen abból, hogy (ez s a további kiemelések Fülep Lajostól) ebből a kezdetből barátság lehetett, és ahogyan az lett, kitűnően megmutatja, milyen ember volt Kn. I. A kezdet ideje: 1910. - 3 éve Firenzében éltem, hogy úgy mondjam, állami ösztöndíjjal eltávolítva innen, azért adták, hogy elmenjek - 1910-ben az a - milyen jelzővel minősíthető? - elhatározásom támadt, hogy filozófiai folyóiratot szerkesztek, onnan Firenzéből, Pesten megjelentetve! - nyomdát keresve, barátaim a Kner-nyomdát ajánlották. Megírtam a nyomdának, mit kívánok: méretet, terjedelmet, arculatot - néhány hét múlva nagy csomag: címlap-tervek, iniciálé-tervek, kördíszek - az a kor a rossz tipográfia és a hiány kördísszel pótlásának kora. Kner Imre csináltatta őket, ő küldte - éktelen dühös voltam, goromba levelet írtam, megkezdődött a levelezés, végén nélkülem rovancsolódott, 1911 márciusában megjelent - utána még dühösebb voltam, megírtam, sajtóhibákra legyen inkább gondjuk, mint mütyürkékre stb. - és másik nyomdát kerestettem, persze nem volt jobb, sőt rosszabb, a második szám után nem is foly5