Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

A Szerző, Földessy Gyula,

2 megengedte, hogy Önnek is küldjek egyet belőle, de én csak most, fél év után jutok hozzá, hogy elküldjem. - Szeretném, ha öröme telne benne. Alikor ez a kötet elkészült, hozzá kellett fognom a nagy Nyomtatványkatalógusunkhoz, amely aztán őszig igénybe vette minden időmet. Ez mindig a raktár teljes átszervezésével jár együtt. - Késő ősszel, a szezon küszöbén lettem készen vele. Aztán jött a szezon, amelynek anyagi eredménye forgalomban pontosan a tavalyinak felel meg, de a 20%-os árleszállítás mellett ez azt jelenti, hogy 20%-kal több tételt kellett kiszolgálnunk. Bizony nagyon nehéz munka volt. Azután mindezekkel a munkákkal párhuzamosan üzemi átalakítások folytak. A végképp leromlott nyomdaépületet kellett renoválni, és bizonyos átalakításokat a racionálisabb munkamenet kedvéért keresztülvinni. Az 1933. évi jó termés átmenetileg jobb inkasszót hozott tavaly nyár elején (ősz óta ismét annál rosszabb az inkasszó), s ezt a kissé könnyebb pénzt használtam fel arra, hogy a háború üzemi rombolásainak nyomait eltüntethessem, ahol lehetett. Mindezt persze úgy kellett csinálni, hogy az üzem folytonossága egy percre se szakadjon meg. Ezek lettek volna a külső körülmények. A belső pedig: tavaly láttuk, hogy a gyerekeket nem lehet tovább ez alatt az üvegharang alatt tartani. Sokat kínlódtunk, de nem tudtuk sem azt elhatározni, hogy idegenekhez adjuk őket, se azt, hogy intézetbe kerüljenek, amely ismét mesterséges miliő. - Nem tudtam elhatározni azt sem, hogy egy 11 éves fiút és egy 13 éves leányt, akik sok szeretethez és állandó szellemi kontaktushoz vannak velünk szokva, akiket úgy neveltünk, hogy mindig kérdezhetnek, mert mindig kapnak feleletet, s akik tapasztalatlanok és abszolút jóhiszeműek, egyszerűen kitépjük a családból. Engem elküldtek 9 éves koromban, s nem akartam, hogy ők így járjanak. Egyetlen megoldás maradt csak. Feleségem fivérénél megürült Anyósom halála után egy szoba, s most Feleségem és a gyerekek fent laknak a tanév alatt. Hogy jövőre hogy lesz, nem tudom még, egyelőre ez a helyzet, s habár igazán nagyon-nagyon nehéz ez Feleségemnek is és nekem is, nem bántuk meg, mert nagyon sok esetben bebizonyosodott, hogy a gyerekeknek nagy szükségük volt ránk. Egyébként szellemileg is testileg is nagyon szépen fejlődnek. Másik igen nehéz dolog volt, hogy Apám szeme ősszel elkezdett rohamosan romlani. Hosszú volna elmesélni, mi mindenen ment keresztül. Hatodik hónapja van Pesten, négy műtétet szenvedett végig, és most van némi remény arra, hogy megfelelő szemüveggel annyira látni fog, hogy nem lesz a karosszékéhez kötve. Elképzelheti, mit jelent ez nekem, aki az apa-fiú viszonyon túl 33 esztendei közös munka emlékeivel is vagyok Apámhoz kötve, s mit jelent egy ennyi aktivitáshoz, folytonos mozgáshoz szokott embert ilyen helyzetben látni. Az egyetlen, ami elviselhetővé teszi, az a példátlan nyugalom, filozófia, sőt humor és hihetetlen bátorság, amivel ő ezt az egész dolgot elviseli. - Ilyenkor mutatkozik meg, hogy ki kicsoda. Mindezeken felül pedig hónapokon keresztül egy, itt ki nemfejthető körülmények folytán előállott súlyos krízisen is mentem keresztül, ami rendkívüli depressziót idézett elő nálam. Olyan erkölcsi és érzelmi problémákról volt szó, amelyek egész jövőmet igen meszszemenő módon érintik, és amelyekkel még ma se vagyok készen. - Nagyon nehéz idő volt. Hát ennyi időre ennyi éppen elegendő a folyó munkák sok ezernyi apró gondján és foglalatosságán túl. - Most azonban elég volt a beszámolóból. Időközben gyűlik itt a rengeteg olvasnivaló, amellyel nem tudok foglalkozni. Olvastam a Válaszban az ön cikkét.

3 Nem tudom, írtam-e már róla. Röviden és egyszerűen arról 96