Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

Hát e z e k az évek visszahozhatatlanul elmúltak. Sokszor gondolok arra, hogy ahogy az évek múlnak, mint hullanak el és múlnak el mellőlem emberek, akik helyett az élet nem ad másokat. Űgy érzem pedig, hogy nem lehet kiadói munkát végezni akkor, ha azokhoz, akikkel együtt dolgozom, tisztán a kiadói szerződés köt, és nem a célkitűzésnek és világnézletnek a közössége. Márpedig ezt, ha nem adódik, megkonstruálni nem lehet. Azok közül, akiket ön említ, az egy Illyés Gyula egyes írásai szólottak hozzám közelebbről, de ő másként van elhelyezkedve, s én nem tudnám neki azokat a lehetőségeket nyújtani, amelyekre neki szüksége van. - Szabó Lőrinccel az az eset, hogy miután első könyvét kiadtam, Király György kérésére, a másodikat az Athenaeumnál adta ki, anélkül, hogy megkérdezett volna, vajon vállalom-e vagy sem. Ezt meg is mondottam neki ismételten. - E mostani, nálam nyomtatott könyvét nagyon értékelem, de már mint kiadó nem szignálhattam. Kodolányi nem kelt bennem visszhangot. Pap Károlytól olyan dolgot, ami megmaradt volna emlékezetemben, nem olvastam, s amióta feltűnt, már sokkal kevesebbet olvasok. Füst Milánnal pedig - bizonyosan bennem van a hiba - nem tudok egyetérteni. Homályos nekem, nem értem, mit akar, s egypár érdekesebb részlettől eltekintve szintén nem szól hozzám. Ami mármost Németh Lászlót illeti, a Tanú-t

7 megszereztem magamnak, itt fekszik az íróasztalom mellett, s nem jutok hozzá, hogy elolvassam. Nem tudok tehát róla többet, mint annyit, hogy van, dolgozik, és van visszhangja a fiatalság között. De véges-végig mindnyájukkal szemben: egyszer sem volt az az érzésem, hogy ezt kellene csinálni. Olyan érzésem, hogy csinálni kellene, csak a parasztújsággal és a ponyvával szemben volt. Ez mind a kettő feladat volna és cselekedet, és más a jelentősége, mint egy még olyan szépen megcsinált könyvnek is. Sajnos, ebben benne van a válasz Petőfire is. Úgy érzem, hogy az észtekkel és elődjeikkel szemben semmiféle kapcsolatom, tehát felelősségem sincsen. De ha saját akaratomból, saját felelősségemre csinálok valamit, akkor annak tettnek kell lennie a mai magyar élet szempontjából. Ezért nem tudom aktuálisnak érezni egy réges-régi magyar költő kiadását. És nem egy teljes Petőfiét, amely megint csak kevesek számára lenne hozzáférhető. Nagyon is megértem és érzem azt, amit ön Petőfiből ma is aktuálisnak érezhet, azt én is annak érzem, és ha egy ilyen lapot, vagy ezt a ponyvát csinálnám, akkor azt csinálnám benne Petőfiből én is. Arra kérem tehát, hogy ne beszélje meg Németh Lászlóval a dolgot, mert mihelyst azt érezném, hogy valaki bármely vonatkozásban számol velem, számít rám, vagy befolyásoltatja magát cselekedeteiben miattam, már ez reám nézve súlyos felelősséget jelent. Az adott viszonyok között ugyanis nem tudhatom, meddig és miképpen tudok megfelelni kötelezettségeknek. De ha adódik valami, amit kiadandónak vél, mielőtt máshoz fordulna, írjon nekem pár sort. - Talán úgy fordul a dolog, hogy mégis lehet egyszer valamit együtt csinálni. Apám éppen most érkezett haza Pestről, át kell mennem hozzá, s így egyelőre nem írhatok többet. Röviden csak annyit jegyzek meg, hogy nyári terveink egészen bizonytalanok, s azok a gyerekekre vonatkozók is. Nem maradhat hátra más, mint az internátus, és csakis itthon. Külföldre nemcsak pénzügyi okokból nem küldhetem ebben a korban a gyerekeket. Ha az a célom, hogy a magyar viszonyok számára nevelkedjenek, akkor itthon, magyar emberek között kell felnőniök, s legfeljebb rövidebb időre és érettebb korban kerülhetnek majd külföldre. Nagyon köszönöm kedves sorait, amelyek ismét sok gondolkoznivalót adtak nekem, s 94