Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

síthattam akkora összegeket kiadási célra, amelyekkel íróimat függetleníthetném. Az orosz sorozatot szegény sógorom csinálta, aki irodalmilag független ember volt, s így a maga szempontjait érvényesíthette. - Tudom, hogy nem volt író, nem adatott meg neki a mű­vészi kifejezés készsége, de becsülettel és ízléses munkát végzett. A többi, ami azután kö­vetkezett, már csak félkézmunka, amelynél mindig kötve voltam Leffler professzorhoz, aki az egészet tervezte, és aki kiválogatta az embereket, akik hajlandók voltak a fordítást vállalni, és az eredeti nyelvből elvégezni. Nem élek illúziókban a fordítások értékét ille­tően, de azt hiszem, az Ön szigorú ítélete egy bizonyos dologban igazságtalan: ezek a kis északi könyvek jelentős mennyiségű ismeretanyagot közvetítenek előttünk ismeretlen életviszonyokról, és halkan sikerült érvényesítenem bizonyos fokú befolyást a kiváloga­tásnál is annyiban, hogy sok-sok magyar előítélettel szemben másfajta életeket, paraszt­ságnak, népnek, középosztálynak másfajta viszonyát, társadalmaknak másfajta berende­zését és lehetőségeit is megmutassa.) Hát az bizonyos, hogy ezek az évek elvesztek, de elvesztek azért is, mert nem találkoz­tam soha olyasvalakikkel, akik mellé oda kellett volna állanom. Ismételten ajánlottak nekem fiatal írókat (a nevek mellékesek), akikről a végén kiderült, hogy világnézletileg nem tudok velük egyetérteni. É n végleg eltávolodtam a szocializmustól, amelyről egyre jobban meg­győződöm, hogy nem tudja és nem tudhatja megoldani a maga elé tűzött feladatokat. Sok minden okból, de röviden itt csak párat említek meg: ellenkezik a közgazdaság tapasztalati igazságaival, túlságosan leegyszerűsíti a problémákat, nem számol olyan immaterialiszti­kus tényezőkkel, amelyeket én eleven hatóerőknek érzek, és végül, mert a társadalmi és szervezeti forma, amelyet maga elé tűz, végleg atomizálja a személyi felelősséget, és akkora közegellenállást iktat be cselekedet és következmény, szándék és hatás közé, amely min­den emberi cselekedetet megfoszt igazi mértékétől. ­Erről csak ennyit: ellenben azt láttam, hogy azok az ifjak, akiket nekem ajánlottak, akikkel találkoztam, divatból-e vagy a realitások elől való megfutamodásképp ezt a világ­nézletet vállalták és alkalmazták dogmatikus merevséggel. Elképzelheti, hogy lelkiismere­tes ember számára lehetetlen kiadni írókat, akik egy felfogása szerint ártalmas világnézletet képviselnek, és amellett érzésem szerint felelőtlenül szólnak hozzá dolgokhoz, amelyekről közvetlen tapasztalatból sejtelmük sincsen. Nem is szólva arról, hogy nem végezhetek ilyen munkát hittel, azaz: nem lehetek kapitalista kiadóvállalkozó olyan könyvek kiadó­jaként, amelyek életformámat a rothadásnak, a gyalázatnak, munkámat a kizsákmányo­lásnak, vállalkozásomat és kezdeményezésemet proíithajhászásnak tüntetik fel akkor, amikor keserves életiskolám egyre jobban megtanít arra, hogy összes eredményeimet an­nak a szellemi Einsatznak 5 köszönhetem, amellyel értéket adok az általam „kizsákmányol­tak" úgynevezett munkájának. Sajnos, a következmények engem igazoltak. Azok közül, akikről egyáltalában szó lehe­tett volna, akiket hol Herbert, hol Mali, hol mások mint a jövő nagyságait ajánlottak ne­kem, egy sem váltotta be a várakozásokat, s mihelyt nem mint „elvtárs" olvasom mun­káikat, minden meggyőző erő eltűnik ezekből az írásokból. Nem tehetek róla, mindig azt érzem, hogy a világnézletük a Mefisztóé, aki azt mondja, hogy „es ist der Frauen alles Weh und Ach aus einem Punkte zu kurieren". 6 Én nem ezt látom, nem ezt tanultam az életből, és sok-sok minden keserű idevonatkozó dolgot tudnék elmesélni. Akikkel viszont a másik oldalra orientált fiatalság közül összehozott véletlenül a sors ezekben az években, azoknál nagyon kevés jóhiszeműséggel és még kevesebb tehetséggel találkoztam. ­93

Next

/
Oldalképek
Tartalom