Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

hiszen azt is nagyon tudom, hogy önnek igaza van! De egyről elfelejtkezik: mi az irodalomra fizetünk rá, azért hoztunk sok-sok és igen nagy áldozatot, s valami egészen másból élünk!!! Márpedig itthon egyelőre nem én vagyok az úr, tartozom Apám szempontjait is respektálni, és így nem tehetek ellene semmit, hacsak nem olyasmiről van szó, aminek vállalását éppen ővele szemben nem verantwortolhatom.

1 Bővebben megmagyarázni ezt nincsen tér és idő sem. Majd egyszer talán megint személyesen. Illyés Gyulával úgy áll a dolog, hogy egészen rendkívüli módon igénybe vagyok véve, de előjegyeztem magamnak, s amikor elolvastam, írok majd neki és küldöm el a könyveimet, örülök, ha híveket toboroz nekem, de milyen kilátástalan ez a küzdelem, s milyen soká lehet ezzel a módszerrel közönségre szert tenni. Éppen Illyés Gyulával kapcsolatban volt egy esetem. Egy rokona nemrég Békéscsabán nagyon helyes kis lakást rendezett be magának, ahol úgyszólván minden gondosan össze volt hangolva, színben, formában stbi. Látogatóban lévén náluk, benyúlok a szekrénybe és kiveszem I.[llyés] Gy.[ula] egy kötetét. Visszahőköltem valósággal, olyan rondán volt nyomva, s amikor megbotránkozásomnak adtam efölött kifejezést, a fiatal asszonyka azt felelte: nem fontos, el lehet olvasni! És amikor megmagyaráztam neki, hogy ez is van olyan fontos, mint az, hogy a szőnyeg színe vág-e a tapétával, akkor se akarta belátni, hogy nekem van igazam. Azt mondta, hogy a könyv, az más... Most roppantul el vagyok foglalva s megígérem, hogy majd rövidesen újra írok. Addig csak arra kérem, hogy írja meg, hogy van. [Kner Imre] Gépirat, másolati példány, I f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 80. 1 verantwortolhatom - szavatolhatom 47 Gyoma, 1934. január 15. Kedves Barátom! Réges-régen nem adtam magamról életjelt, s régen nem hallottam ön felől se semmit! November eleje óta roppantul el voltam foglalva, s most is alig jutok lélegzethez, de nem akarom már tovább halogatni az írást, mert elküldenivalóm is akadt. Elsősorban Buday György

1 mellékelten küldött könyve,

2 amelyet ingyen csináltam, hogy ezzel támogassam a szegedi egyetemi ifjúság agrársettlement-mozgalmát. Sajnos, a nyomás nem sikerült olyan szépen, mint szerettem volna. Ennek okai: a fák, amelyekre Buday metsz, nem elég simák és nem elég egyenesek. Ilyenfajta fametszetnél elég bőséges festékezéssel kell nyomtatni, de úgy, hogy a hengerek éppen csak hogy érintsék a fa felületét. Ha azonban olyan fákat kapok, mint kaptam, akkor több festékkel és mélyebben járó hengerekkel, s amellett erősebb nyomással is kell dolgozni, és így egyes partiekat egészen betömött a festék. Különösen nagy baj ez olyan helyeken, ahol Buday túl finoman vésett egyes sraffurákat, úgyhogy egész széles srafFura-felületek kimaradtak, illetve úgy betömődtek, hogy nem is látszanak. Sajnos, magyar művészek nem számolnak eléggé a technika követelményeivel. A fametszetnek megvan egy bizonyos minimális finomsági foka, amelyen túl az 73