Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

ilyen stílusú metszetnek nem szabad menni, megvan a helyes szög és a minimális mélység is, ahogy metszeni kell, s az ilyesmit nem szabad nem respektálni, mert ezek determinálják a dolog stílusát. Az Erdélyi Szépműves Céh

3 simított papirosra nyomta ezeket a fametszeteket, s amiatt olyan csúnya tónusa van az egésznek, hogy rá se lehet nézni. Rendkívül megkínlódtunk a nyomással, és az eredmény, a szemlélő előtt teljesen rejtett technikai hibák folytán, elég rossz. Decemberben, legnagyobb elfoglaltságom mellett, írtam a mellékelt Hungária-emlékkönyvben

4 foglalt cikket. Ha elolvassa, bizonyosan megérzi, hol vannak benne bizonytalanságok, mert egyes újabb jelenségekről nem akartam véleményt mondani. A háború utáni dolgokról nem akartam nyíltan beszélni, mert kedvezőtlen véleményt is kellett volna mondanom, s nem akartam, ha már abba a teljességgel szokatlan helyzetbe kerülök, hogy Bródy Laci barátom felkérése folytán egy másik nyomda emlékkönyvébe nekem kell írnom! Még mindig úgy érzem, hogy az, ami ma csinálódik, nem tipográfia, s hogy bármennyire totyakosnak éreznek vagy neveznek egyes grafikusművészek, mégis én őriztem ezekben az esztendőkben a tipográfiai tradíció folytonosságát. Az itthoni nyomdaipari és piaci viszonyok miatt züllött le a nyomdák színvonala annyira, hogy nem lehetett a háború előtti időkből sem rendes dolgokat bemutatni, csak rajzoltakat. Nem tudom megállapítani, hogy a naptárakkal együtt mit küldtem el a Csekey-féle észt sorozatból. Mint látja, nem tudtam ezt a dolgot akkor már likvidálni, s be kellett fejeznem. Tudom a véleményét róla, de hát a dolgok úgy vannak, mint legutóbb írtam. Kérem, legyen kegyes tudatni, hogy mit küldtem el belőlük és mit pótoljak? ősszel ugyanis a kötéssel nem tudtunk elkészülni, s csak három kötetet küldtem szét tiszteletpéldány gyanánt, a többit majd jövőre. - De önnek már most ki tudom egészíteni a sorozatot, s különösen, ha a magyaroknak is akar adni olvasni belőlük. Szeretném, ha egészségi állapotáról is tájékoztatna!!! És főként, ha jó híreket hallhatnék! Talán kézhez vette azt az árjegyzéket is, amelyeket megküldöttem az egyházaknak is. Annyi kellemetlenségünk van néhány egyházzal, amelyik nem tud fizetni, hogy nem akartam egyelőre jobban belemenni ebbe a dologba, s hogy mostanig húzódott, annak az az oka, hogy meg akartam vele várni egy árleszállítást, amelynek csak most jött el a lehetősége. Most úgysem lehet lényeges dolgot elérni az egyházakkal, csak azt szeretném terjeszteni közöttük, amit úgyis raktáron kell tartanom a községek miatt, de az ő céljaikra is alkalmasak. Majd aztán figyelem, mi iránt van köztük kereslet, s akkor nekik külön árjegyzéket fogok készíteni, bizonyos idő múlva. Ami az üzleti helyzetet illeti, nagynehezen megcsináltam akkora forgalmat, mint tavaly, összegileg és mennyiségileg is. De az árleszállítás október közepén lépett életbe, s már érezni annyiban a kihatását, hogy ha a kereteket meg akarom tartani, akkor az eladott mennyiségeket kell fokozni, hogy a csökkentett árakkal kijöjjek. Az árcsökkentésre tulajdonképpen semmi más nem szorított, mint az az erkölcsi érzés, hogy részemről is igyekeznem kell csökkentem a községek terhét, holott más oldalról és többfelől minden „elkövettetik", hogy ne tudjam az árcsökkentést keresztülvinni. Sok volna elmondani, mi mindenért nem! De hát én nem szeretem, ha túl könnyű a feladatom. Csak persze most a forgalom sokkal több, de sokkal apróbb tételből tevődik össze, mint azelőtt, s egyre nagyobb fokú koncentrációra van szükség, egyre több munkára és nagyobb figyelemre, nagyobb szakértelemre. - Hát talán csak bírni fogom ezt is. Kiadásilag ebben az esztendő74