Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

Buchgewerbevereins. A másik hivatkozott mű szerzője Paul Renner (i878-1956) festő, grafikus, betűművésZj a Meisterschule für Deutschlands Buchdrucker (München) igazgatója. 5 Bródy László (1889-1960) - nyomdász, a Hungária Nyomda igazgatója. 35 Z[engő]Várkony, [IJ933- I/20. Kedves Barátom, megint egy hónap telt el, mióta az ön kedves és hosszú levelét a hatalmas csomaggal megkaptam, s még se meg nem köszöntem, se nem válaszoltam! Mivel azonban levele végén föloldoz a lelkiismeret-furdalás alól, s mivel, sajnos, közben állapotom se javult meg, nyugodtan vártam - s noha most se vagyok még teljesen rendben (bár közben bajai doktorom is itt járt s megvizsgált)

1

, közérzetem momentán egy kissé javulván, nem várom meg a bizonyára hamarosan beköszöntő visszaesést, s írok. Mindenekelőtt a nagyszerű küldeményt köszönöm meg, s egyúttal a most érkezett gyönyörű kiadványait is. A küldeményt jól fölhasználtam, a Kazinczyt

2 forgatom nagy gyönyörűséggel. Igen örültem a művészeti publikációknak - ilyenekhez most úgy se jutok hozzá magam erejéből. Most pedig sorra veszem levelének passzusait. A Szabó Lőrinc-kötetről röviden az a véleményem, hogy: tökéletes. Kerestem, hogy mibe kössek bele, de nem találok semmit. Én azt hiszem, ez a legremekebb produkciójuk eddig, és azt is hiszem, hogy ezt jobban megcsinálni nem lehet. Olyan ez, mint a tökéletes kép vagy szobor, ahol az ember, mielőtt még analizálná, egyszerűen azt érzi, hogy így kell lennie. Ez a szükségszerűség az, ami minden művészetnek végső kritériuma. Amit a Goethe-könyvekről írtam, úgy látom, egy kicsit túlzottan fogta föl. Én nem arra gondoltam, amit nekem imputál

3

. Ha arra gondoltam volna, nem a görögökre hivatkoztam volna, hanem - könyvekre! De éppen abból, hogy a görögökre hivatkoztam, kell az én megjegyzésem helyes vagy helytelen voltát mérlegelnie. Én nem ezt a fajta eltolást a hossztengely felé gondoltam, amelyet ön említ - ez nekem se kell és nem kellett soha; hanem olyan optikai korrekciót, amilyen a görögöké, ti. láthatatlan. Annyira láthatatlan, hogy 2000 esztendeig észre se vették, csak a legutóbbi évtizedekben jöttek rá. Ott volt pedig, de a szemlélők közül senki se látta, csak annyit látott, hogy pl. hogy a templom úgy, nagyon jól van - hogy miért, azt ugyan nem tudta. Hihetetlen művészi raffinement van abban, amit csak azzal a fantasztikus móddal érhettek el, hogy pl. a templomot akkor faragták meg, amikor már állt. Ismerem a tipográfiában a nehézségeket, amelyek az ilyesminek útját állják - de ha valakivel, azt hiszem, önnel szemben föl lehet vetni a kérdést, amit én fölvetettem. Mert amit én gondolok, csak nehéz, de nem lehetetlen. Hogy aztán érdemes-e, az persze más kérdés. Mert ahol azt se veszik észre, ami szembeszökő, - hogy vennék észre, ami el van rejtve? Minden könyv mellé kommentárt kellene fűzni. S ezzel a kérdéssel, valamint azon megjegyzésével kapcsolatban, hogy „laikustól" most hallott először olyat, mint amit a szóközökről írtam - el kell oszlatnom azon hiedelmét, hogy én e téren laikus vagyok. Mint 17 éves ifjú, Pesten korrektorként kezdtem, és nagy nyomdákban töltöttem 1-2 évet, és ott sok mindent megtanultam - de azonkívül megtanultam azt is, amit ott nem lehetett, ti., hogy milyen az igazi tipográfia, s erről 54