Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

i Az örök Goethe. Antológia a költő műveiből. 1932, Kner. 3 köt. (Lévayné-Haiman, 1982. I. I.453-I-455-) 2 A Czakó Elemérrel, azaz Csipio Paprikánusszal folytatott Kner-vita megjelent a Magyar Grafika 1927. és 1928. évfolyamaiban. Újraközölve: Kner: A könyv, 1972. 96-135. p. 3 Leistung — teljesítmény 33 Z[engő]Várkony, [i]932. XII/12. Kedves Barátom, ne haragudjon, hogy ily szörnyű késedelemmel válaszolok levelére, s köszönöm meg a küldeményt - de még most is oly nyomorult egészségi állapotban vagyok, hogy még ülni is csak kínnal tudok. Egész halom válaszolatlan levél s egyéb elintézetlen ügy itt az asztalomon, s reménytelenül - az Önét most már előveszem, mert nem akarom, hogy valami rosszat gondoljon rólam, pedig csak annyi az egész, hogy heteken át mindennapi 38

0 láz végül is teljesen tönkreteszi az embert. S hogy mitől van, a pécsi klinika bölcsei világért se tudják kisütni - most várom volt bajai orvosom, akiben egy csodarabbi veszett el, annak tán lesz hozzávaló blickje[?]. Az egyetlen orvos, akiben bízom. Kezdem tehát a vitán, mert azt írta, hogy az a fontosabb. Nézetem szerint a vitában önnek mindenben, amit mond, teljesen és tökéletesen igaza van. Más kérdés azonban, volt-e oka a vitának a nemzeti jelleg kérdésének területére való átvitelére. Azt hiszem, nem. Ti. amit ez a marha első levelében mond, olyan nyálasan szétfolyó és bizonytalan, hogy nem okvetlenül vonatkozik erre a kérdésre; később is állandóan köntörfalaz és ideoda csavarog, csak azt nem mondja meg, amit kérdeznek tőle. Ilyen emberrel vitatkozni nem lehet. Én legalábbis nem tettem volna, ön azonban, az örök optimista, megtette - s azt mondom rá, nagyon jól van, ha az adresszt el is tévesztette. Mert legalább leírta ezeket a dolgokat. Kereken megmondom: a cikkeket nagy élvezettel olvastam, s azt állapítottam meg, hogy ön igen jól ír, s kitűnően hadakozik. S most egy kérdés: miért nem ír könyvet a könyvnyomtatásról, megfelelően illusztrálva? Én azt hiszem, ennek a könyvnek nemcsak sikere volna, hanem missziót teljesítene. (Most aztán ne legyen velem szemben pesszimista!) Ilyen könyv nálunk nincs, s nagyon elkelne! (Persze, beleértem általában a könyvművészetet, vele a könyvkötészetet stb. is.) Csodálom, hogy eddig nem tette meg. Ha csakugyan rászánja magát egyszer, amiben csak lehet, szívesen állok rendelkezésére. (Hosszú cikkében a nemzeti jellegről írva ugyanazt a problémát veti föl, amit én kis könyvemben

1 - azt hiszem azonban, a tipográfia terén kimondhatatlanul nehezebb a kérdést megfogni, mint a képzőművészet terén, sőt szinte a lehetetlenséggel határos. Mert pl. a magyar nyelv sajátságaiból származó tipográfiai sajátságokat én nem tekintem nemzetieknek.) (Apropos: a Magyar Grafika füzeteit majd csak pár nap múlva küldöm vissza, mert ha már itt van, át akarom nézni Nádai

2 cikkét is.) A Goethe igen szép. Kérdés azonban: lehet-e ugyanazon kötetben s formában verset és prózát adni, úgy, hogy a forma mind a kettőnek egyformán jó legyen? a méretek mind a kettőnek egyaránt megfelelők? Nekem az az érzésem, így néhol túl sok a fehér (pl. II. k. 10, n, 12, 13 1.); s valami olyasmire gondolok, amit a görögök csináltak a templomokon (az érett korban), melyek látszólag csupa egyenes vonal és geometriai alak - s mégis, sehol se pontosan egyenes és pontosan geometrikus, hanem csupa ívelés, elhajlás (pl. a fal 48