Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

nem függélyes stb.), szabálytalanság: mert minden a szem számára van, s nem papíron eltervelés szerint (nem darabokban faragták ki, hanem egészben, mikor kész volt, adták meg neki a végső formát, fölépített állapotában faragták meg - a művészi tökéletesség unikuma!) Nem lehetne-e egyszer, ilyesmivel próbát tenni? pl. a varrástól való távolságot szükség szerint variálni stb.? (persze nem észrevehető módon - amint az ilyet észrevenni, vége van; csak azt szabad érezni, hogy így nagyon jól van, de hogy mért, azt nem.) Kísérletezni kellene egyszer ebben az irányban, s hatását kipróbálni. És még valamit: nem volna kedve egyszer megpróbálni a szavak közti űr szűkítését egy gondolattal? Én azt hiszem, a régiek hatásának egyik titka ebben van. Tudom, nem könnyű ezt megcsinálni, hogy másfelől baj ne legyen, de azt hiszem, lehetséges. - Amiket itt mondtam, nem akar gáncs vagy kritika lenni a Goethe ellen. Csak ennek a kapcsán jutott eszembe, s gondoltam, megírom, mit szól hozzá. Mert a könyv, ismétlem, igen szép, azt hiszem, nálunk ilyet még nem csináltak - még Knerék se. Most aztán, hogy ideértem, meg is köszönöm a Goethét is, a naptárakat is, ha ugyan ilyen szimpla köszönettel el van intézve a dolog. Azt meg éppen röstellnem kell, hogy Ön a Goethének első példányaiból azon melegen küldött, én meg ilyen sokára írok - de hisz inkább írtam volna azonnal, s akár egy hétig egyvégtében! Amit a háborús évek csökkent születési arányától várható enyhülésről ír, aztfölülmúlhatatlan optimizmusának számlájára írom - hogy még ebben is okot talál a reményre és bizakodásra! Én persze másként látom a dolgot, szerintem a mai állapot nincs összefüggésben az emberiség létszámával (legalábbis nem ilyen módon, hogy most a fogyás segítene), hanem ezer más dologgal, amik egyelőre nem változnak. Első köztük a bődületes marhaság - s nem várható javulás e téren. Egyelőre megmaradok azon nézetem mellett, hogy minden meg fog dögleni, ill. meg fog érni arra, hogy az oroszok a nyakunkra jöjjenek s agyonverjenek bennünket. Végül: ha tudtam volna, mikor itt volt, hogy mit forral magában, s ilyen hamar nagy csomaggal lep meg, megkértem volna valamire; most csak azért mondom el, hogy egyszer, alkalmilag, s ha nincs terhére, megsegíthet vele, de emiatt külön küldeményt most ne csináljon. A dolog megértéséhez egy kis magyarázatot kell előrebocsátanom. Mikor beáll a tél, az atyafiak szinte naponta jönnek hozzám olvasni való könyvet kérni - sajnos, olyan könyvem, amit ők olvashatnak, igen kevés van, s nagyrészt már el is olvasták. Ami Jókaim, Mikszáthom, Gárdonyim stb. volt, a háború idején odaadtam a katonáknak. Eszembe jutott, hogy az önök katalógusán láttam Mokány Bercit,

3 s azt gondoltam, ezt szívesen olvasnák, mert a viccet szeretik. S nem tudom, kezükbe lehetne-e adni az öreg agyafúrt alakjait

4 (ti. nincs-e benne valami olyan malacság). Azt gondoltam akkor, megkérem, küldje el egyszer -, de ismétlem, ne most, mert most lévén a fősaison, okosabb dolguk van ennél. Fitz-cel jó régen, valamikor beszéltem, nem sokkal azután, hogy ön itt volt, valóságos extazissal beszélt önről. Űgy látszik, ez az ember nemcsak sokat tud, de elég értelmes is. (Bár könyvművészeti dologban, azt hiszem, sokat kell még tanulnia, azt hiszem, éppen öntől sokat tanult s tanulhat még!) Ceterum censeo: Azt a könyvet meg kellene írni! Nem muszáj nagynak lennie, de magvasnak és jó illusztrációkkal - minél többet gondolok rá, annál szükségesebbnek látom, s annál több sikert remélek neki! Szeretettel üdvözli Fülep Lajos 49