Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

Feleségemnek átadtam kedves leveledet, nagyon hálásan köszöni, s mihelyt tud, ír. -» Most Zsuzsa Pestre ment vagy tíz napra, órát vesz odafent, s egyéb háztartási progra­mok mellett addig feleségem tanítja a növendékeket, akik most vannak vagy hatan, s ezért egyelőre nagyon el van foglalva. Nagyon hálás kedves és baráti érdeklődésedért és taná­csodért, és amint lehet, amint kicsit csihad a munkánk, megvizsgáltatja a fogait. Lehet, hogy együtt el tudunk menni a jövő hónapban Szegedig, ha engedik a viszonyok, s akkor rákerítjük a sort. ­Minden jót kívánok és szeretettel köszöntelek - a Nagytiszteletű Asszonynak kézcsóko­mat küldve és várva a döntést a névjegykérdésben - öreg barátod [Kner Imre] Gépirati levélmásolat, i f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 320-321. 1 Zolnai Béla (1890-1969) - irodalomtörténész, nyelvész, műfordító. Említett munkája: A látható nyelv. 1926. 2 Radnóti Miklós: Meredek út. Versek. (Bp.) 1938, Cserépfalvi. (Lévayné-Haiman, 1982. I. I-5I3-) I64 Z[engő]V[árkony], [i9]44- I. 20. Kedves Barátom, igen örülök neki, hogy megint megnevettettelek, s bár ez is tévedésből történt, megint azt mondom, nem baj, ezt már nem veheti el Tőled semmi, a mai időben úgyis ritkán adatik. S annak is örülök, hogy bár önkéntelen humor, s eddig nem is tudtam róla ma­gamban, nyilván égi adomány, amit meg kell becsülni. Különösen, mikor ilyen hasznos is. Tévedésedet, mivel barátaimnak én szoktam védőügyvédjük lenni, mostani surmenage­odnak rovására írtam azzal, hogy bizonyosan nem volt elég időd vagy rugalmasságod rögtön, kapásból megérteni a dolgot, ahogy éppen Neked muszáj. Mert hát én magyaráz­zam Neked, tipográfia Nagymestere, hogy egy nyomtatott lapnak a karakterét nem a 8-10-20 betűnyi cím adja meg, hanem a masszív tükör? Éppenséggel nem felejtettem el, amit Radnóti könyvéről írtam, hiszen azóta is volt néhányszor a kezemben, direkt elővet­tem időnként, hogy első impressziómat kontrolláljam (mániákus lelkiismeretes lévén), s mindig ugyanazt éreztem, s érzem most is, s annyi próba után azt hiszem, fogom is érezni mindig. Annak idején nem részleteztem a dolgot, nem láttam értelmét, de ha kell, íme: a versaliák ellen nem volt (általában) kifogásom, a kisbetűk ellen annál inkább, nem sze­retem a hosszú betűk (k, f, d, 1 stb.) túlságos fölnyúlását, azy széles talpát, a hosszú (') accentust, s még egyet-mást. A versaliák se egyformán tetszenek mind, sőt van köztük, amit egyáltalán nem szeretek. Kiválóan szép, szerintem, az O, S, C, V, U, G, kevésbé az R, K, nagyon nem szeretem az M, N, E-t. De az utóbbiakat eltűröm az elsők kedvéért. Radnótiban a versaliákat annyira nem tartom összeillőnek a kisbetűkkel, hogy hajlandó vagyok őket két, nem összetartozó sorozatból valónak tartani. S ha Te erre triumfussal ki­vágsz elém egy Cochin-könyvet, melyben ugyanazok a versaliák és kisbetűk vannak, mint a Radnótiban, arra csak azt mondom: um so schlimmer für die Tatsachen 1 - a két betű­forma mégse tartozik egymáshoz, nem egymáshoz való. (Ha kívánod, alkalmilag élőszó­237

Next

/
Oldalképek
Tartalom