Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

val szívesen megindokolom a legapróbb részletekig, írásban hosszadalmas volna.) No de Magad is azt írod a Cochin-névjegyről: „nem tudom az alsó sort kis verzálból szedetni, nem lévén megfelelő belőle, s kisbetűből szedve pedig másként hat". Persze: a kisbetű mindig másként hat, mint a versal, de ha egy genusból valók, akkor éppen az a szép, hogy más és mégis ugyanaz! egyik emeli, nem üti a másikat, mint a Radnótiban. Hogy pedig a Cochinből nincs megfelelő kis versaliad, azt én a mintából nem tudhattam. De még így is megmaradok a ritkított Cochin mellett, éspedig azért, mert itt épp ellenkezőleg, mint a könyvben, a nagy betű dirigál, a kicsit alig percipiálja az ember. Egyébként is: nekem nem volt fontos, akármilyen (láthattad az odaküldött mintákon, amiket még csak nem is nyomdában csináltattam, hanem boltban rendeltem, ráhagyva a boltosra) - ha azonban Kner csinálja, akkor, gondoltam, neki tartozom azzal, hogy hozzá méltó legyen. De hát akkor miért nem a Bodoni? kérdezed. A választ bizonyosan furcsállni fogod, vagy tán meg is botránkozol rajta, vagy megint jót nevetsz - mindegy, mégis megmondom. Mikor leveled a mintákkal érkezett, előbb olvastam a levelet, csak azután néztem meg a mintákat. S mikor leveledben odaértem, hogy a mellékleten névjegy-minták vannak, rögtön tudtam, hogy Bodoni van köztük, s azt is, hogy én nem fogom választani. És miért? Szeretném, ha itt levelem olvasását megszakítanád és kitalálnád. Kontroll kedvéért ideírom: Bodonit mindig szerettem, azt hiszem, előbb, mint Te, szép példányaim is voltak belőle, de nekem Bodoni annyira asszociálódik a könyvvel, hogy névjegyhez szinte profanációnak érzem • azután: B. a maga nemében annyira bevégzett, kész, klasszikus, hogy névjegyemen hamisnak, praetensionak, nagyzolásnak érezném. Sajnos, én nem vagyok klasszikus, és attól tartok, már nem is leszek. Kinek, minek hazudjam? Zolnai B. viszont crétin. S vele rám példálózni annyi, mint ha Téged Czakó Elemérrel kötnek egy csokorba. Amit ma, szíves viszonzásul és hasonló igazsággal, meg is teszek. Te azt kérdezted tőlem, hogy a Szellem idején akkor!, honnan tudtam, hogy amit csinálni akarsz, rossz. „Honnan" - hát lehet ilyet honnan tudni? Hát onnan, hogy az esztétikai érzéknek és ítéletnek épp úgy van génieje, mint másnak. Persze, az ember nem próféta a hazájában, s nehéz elhinni, hogy aki ma ebben legelső, az nem Parisban vagy Berlinben él, hanem Zengővárkonyban. Hát én nem tehetek róla, de így van. Egyébként a Szellem előtt sok évvel, 20 éves koromban, már intenzíven foglalkoztam tipográfiával, írtam is róla nemegyszer - lehet, hogy szamárságokat, de én 17 éves koromban kerültem ki a világba egy olyan vidéki városból, ahol semmit se láthattam, s 1-2 év alatt kellett mindent meglátnom, ismernem, ennem. Ez nem megy botlások nélkül. A Szellem idején azonban már ölni tudtam - s tudtam, hogy miért. Hát akkor hogy ne ma? Erre gondolhattál volna - de akkor nem nevettél volna, jobb hát így. Ez mind nem fontos, ennyi szót nem is érdemel. Fontosabb, hogy ha már Szegedig elvergődtök, nem jöhetnétek el idáig is? Ez volna az útnak a kisebbik része. Különösen, ha az idő jó találna lenni, milyen szép volna együtt jókora utat tenni a hegyek közt, az erdőben. Még ilyenkor is szép! A névjegyek mellé, mint írtam, 50 borítékot is kérek. De az egész nem sürgős, csak akkor nyúljatok hozzá, mikor ráértek. Szeretettel ölel Fülep Lajos Autográf levél, kék tintával íródott. 1 f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 322-325. 1 Um so schlimmer für die Tatsachen - annál rosszabb a tényeknek. 238