Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

különös tapasztalataim vannak, mint pl. voltak az előző háború nyomán, 918. dec.-ben, amikor összehasonlíthattam Bp.-tel a sokkal rosszabb helyzetben levő Bécset- a különbség nem kicsi, hanem óriási volt - Bécs javára. Márpedig a muszájba az ember még csak belenyugszik, de a fent írt okokba nem. Ámbár - a butaság, hanyagság, komiszság és társaik nyilván épp olyan végzet fölöttünk, mint a muszáj. Nem értem Öcséd dolgát - ha se eltűnt, se elesett, se sebesült, akkor hol van? mi van még? Hát ez is nagyon jellemző! Csak, sajnos, nagyon aggasztó is. K.[edves] feleséged pedig ne halogassa a radikális kúrát, úgyse kerülheti el, s akkor jobb előbb átesni rajta, mint később, mert ha valaki bírja is a kínokat, szükségtelen pazarlónak lenni velük, sose tudni, mikor jönnek megint, tehát spórolni kell. Azt hiszem, a Gellértben főtudor még Bilkei Pap Lajos,

1 s mellette van dr. Széky Endréné, a pestszentimrei ref. pap felesége, Csekey Pistának közeli rokona. Ott hát csupa ismerős közé kerülne. Les amis de nos amis sönt nos amis.

2 Ha csakugyan oda talál menni, üdvözlöm B. P. L-t és Sz.-nét. Egyébként - a dolgok fordulata aligha van már messze. S akkor majd csak lesz megint papiros is. Mire a most küldöttet teleírom ... Szeretettel ölel Fülep Lajos Autográf, kék tintával írt levél. 1 f. BML, XI. 9. C/30. Kner Nyomda ir. 300-301. i Bilkei Pap Lajos (1894-?) Budapest gyógyfürdőinek és gyógyforrásainak igazgató főorvosa. 2 Les amis de nos amis sönt nos amis - barátaink barátai a mi barátaink. ISI Gyoma, 1943. augusztus 23. Kedves Barátom! Ma kaptam meg 20-án kelt kedves soraidat, s sietve válaszolok. Azt akarom közölni, hogy végre kaptunk hírt öcsém felől. Már régebben hallottuk, hogy állítólag üzent a rádióban, de a mi rádiónkat elvitték, s különben sem szoktuk az orosz adást hallgatni. Pozitív értesülést nem tudtunk kapni sohasem, mert senki sem merte megmondani, aki hallotta. Most végre egy ismerősünk, aki hivatalból hallgatja a külföldi adásokat, azt közölte velünk, hogy kb. három hét előtt üzent öcsém annyit, hogy egy Békés megyei nagy nyomda tulajdonosa üzeni, hogy egészséges, nincs semmi baja, de csak háború után jöhet haza. Több körülmény valószínűsíti azt, hogy öcsém fogságba esett, s így nincs okunk abban, hogy ennek a hírnek valódiságában kételkedjünk. Már ez is nagy megnyugvás. Neki ugyan tavaly tavasszal súlyos eperohama volt, de a múlt télen azt írta még a harctérről, hogy az epéje nem kínozza. A múlt háborúból hozott valami szembajt is haza, amelyet folytonos becseppentéssel kell kezelnie, de talán ezen is tud segíteni. így hát remény van rá, hogy hazakerül. Persze nem kevés időbe telik, amíg majd visszanyeri munkaképességét és beletanul a változott viszonyokba, s így remélhetem, hogy levált majd néha-néha, mert az a kilátás, hogy ilyen rettentő kötöttségben kelljen leélni az életem hátralevő részét, borzalmas. Hiszen ez a teljes szellemi eltompulást jelentené. Soha nincs idő mással foglalkozni, elmélyedni, gondolkozni, este olyan fáradtan kerülök haza, hogy alig 224