Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

kis lyukból folt lett, s eddig tartott, amíg a helybeli fotográfusmester ezek retusálásával elkészült. Ali a képeket igen jónak találjuk, szeretnénk, ha Ti is meg volnátok vele elégedve.A kettős felvételek nem sikerültek, a táncoló napfoltok teljesen elrontották. Egyelőre semmi újságot és semmi jót nem írhatok, öcsémről még mindig nincsen semmi hír, a gond és nehézség pedig napról-napra szaporodik. Nem szeretek még gondolkozni sem, de az én szerepköröm az üzemben éppen a gondolkodásé. - Muszáj, sajnos - a fene egye meg. Szeretettel köszönt mindnyájunk nevében régi barátod Kner Imre Gépirat, másolati példány, i f. BML

} XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 286. Z[engő] V[árkony], [i9]43- VI. 22. Kedves Barátom, bocsáss meg, hogy ilyen sokára válaszolok. Hazajövetelem óta hivataloson kívül még nem is írtam levelet, ez az első. Az út etc. nagyon elfárasztott, valósággal megsoványodtam bele. Aztán ostoba hivatalos dolgok is voltak, közben esperesi látogatás és hasonlók, nem volt miattuk kedvem semmihez. De gondolni sokat gondoltam Rátok. A két generáció munkájának látható eredménye természetesen nagy és szép dolog, olyannak is találtam, amilyennek elgondoltam. S maguk a generációk? Azok a fontosabbak, akik az eredményt produkálták, illetőleg a generációk folytonossága. Régi elvem, sőt mondhatnám, tanom, hogy vannak nagy dolgok, amiket csak generációk folytonossága valósíthat meg. A régi művészet nagyságának titka, hogy folytatólagos, hogy egy-egy témán nemzedékek, sőt századok dolgoznak. Nem kell új témákat kitalálniok, minden erejüket a régi tökéletesítésére fordíthatják. Manapság ez ritkaság, az élet struktúrája megváltozott. Ezért is becsülöm és szeretem Bennetek anynyira a szerves növekedést; Ti úgy nőttetek, mint a fa, s ez az igazi. Mindenképpen jó tudni, hogy van még ilyen, nekem dupla öröm, hogy akik ilyenek, barátaim is. Visualis ember vagyok, mindent látok, a gondolatokat is, még a hangokat is. Titeket is látlak, egész külön, meg se tudom mondani, milyen élesen külön, mindnyájatokat együtt, széles mezővel elválasztva a világtól, plasztikusan és a Magatok színében, mindig ugyanúgy. Egy darabban, egymásból növekedve. Pusztító időben élünk, de ha valamiben bízni lehet, hogy mindennek ellene áll, az, azt hiszem, az ilyen darab kompakt és masszív élet, ahol, mint egy ellen-bombában, a produktív erők vannak összesűrítve, az alkotó ekrazit. Bízom is benne, hogy Rólatok le fog pattanni minden. Köszönöm a képeket, annyira jók, hogy alig ismertem rajtuk magamra, ti. annyira híven rögzítették az igazi rnivoltomtól meglehetősen elütő fáradt ábrázatomat. Nagyítás nélküli levonatot kaphatnék belőlük, 1-2-őt különösebb munka nélkül? S a közös kép anynyira nem jó? Igen sajnálom, mert gyomai emlékül reméltem őket. Alkalmilag küldjetek belőlük mégis, hátha nem is olyan rosszak. Apropos, kérded, az építészeknél

1 milyen benyomást szereztem. Ennyi emberről egy215