Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

szerre nehéz véleményt formálni, azt láttam, hogy nagy figyelemmel hallgatták, amit mondtam, s sans facon

2 nyilatkoztam, az is látszott, hogy tetszik nekik, egy kis magyarázkodás után akceptálták, láttam, hogy nézetek hirtelen megváltoznak. Nagyon invitáltak, hogy a télen tartsak előadásokat a Műegyetemen a mérnökök továbbképző tanfolyamán. Vederemo.

3 Mindnyájatokat együtt és külön-külön szeretettel köszöntve ölel Fülep Lajos A levél autográf, kék tintával íródott, i f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 287-288. 1 Fülep építész kapcsolatairól lásd Lőrincz Ernő: Emlékezés egy Fülep Lajos-tanulmányra. Magyar Építőművészet, 1980. 5. sz. 63. p. 2 Sans facon - egyszerűen, fesztelenül 3 vederemo - meglátjuk, majd meglátjuk I44 Gyoma, 1943. június 29. Kedves Barátom! Néhány napig Pesten voltam. Egy szemhéjműtétet kellett végrehajtatnom, amely egészen csekély dolog volt, de az ok, amely miatt meg kellett csináltatnom, már hosszú hónapok óta nem hagyott aludni. így mozdultam ki végre, múlt szeptember óta először. Beszéltem sok ismerőssel Pesten, s bizony olyan társadalmi és gazdasági jelenségeket tapasztaltam, amelyek nagy és sok aggodalommal töltöttek el. Jól tudod, hiszen Te vagy aggodalmaim letéteményese, hogy milyen sűrűn, szinte állandóan vizsgálom lelkiismeretemet. Végiggondoltam sok mindent, és most is azt kell mondanom: azoknak a kötöttségeknek tekintetbevételével, amelyek között élek, s amelyek írott és íratlan társadalmi törvények következtében uralkodnak rajtam, semmit nem tehettem másként, s mindig igyekeztem a maximumát teljesíteni annak, amire képes voltam. Ha nagy hangon akarnék beszélni, mondhatnám azt is, hogy feláldoztam az életemet a családnak (értve ezalatt a távolabbi családot), az üzemnek, és azoknak az erkölcsi törvényeknek, amelyeket magamra nézve kötelezőnek ismertem mindig. Tisztán látom azt, amit Apám és én csináltunk itt 61 esztendő alatt. Igyekeztem a gyerekeimet is úgy nevelni, hogy ők is tisztán ismerjék ennek az alkotásnak a jelentőségét, s vállalják az erkölcsi kötelezettségeit. El is értem azt, hogy számukra is az az egyetlen lehetséges életforma, amely az enyém volt, vagyis a kötelezettségek és feladatok teljes erővel való vállalása. Elmondhatom azt is, hogy Feleségem is mindig velem együtt vállalt mindent, sok áldozatot hozott azért, hogy vállalhassam azt, amit vállalnom kellett. Meg kell azonban értened, azt látva, amit itt láthattál, hogy az életformám lényege az, hogy magam határozhassak dolgaim felett, s hogy ebben a felelősségben osztoznom nem lehet. Vagyis az én életformám az egyéni vállalkozással járó polgári életforma. Jól tudom, hogy a szociális igazságtalanságok jelen vannak itt is, az én életszínvonalam és az alkalmazottaim életszínvonala közötti nagy különbségben. Azt is tudom azonban, hogy erről milyen fokban tehetek én, és mennyire felelős érte a miliő, nemcsak Gyomát értve ez alatt, hanem azokat a köz- és magánvonatkozású intézkedéseket és jelen216