Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

79 Z[engő]Várkony, [i]938. XII/6. Kedves Barátom, meglepetéssel olvastam levelének utolsó sorait, melyekben azt írja, hogy rajtam kívül alig akadt barátai közt, aki ilyen gesztusnak szükségét érezte, s ez fáj Önnek legjobban. Nem az lep meg, amit barátairól ír, hanem hogy levelemben „gesztust" vélt fölfedezni. A világ legtermészetesebb dolga, hogy mikor a barátomat bántják, még melegebben és több szeretettel gondolok rá, mint máskor - s éppen ezért, mert ez annyira természetes, külön nem is írtam volna emiatt, ha történetesen éppen most nem írok, a naptárakat megköszönendő. Amire ha most nem kerül a sor, engem is hűtlen barátai közé sorozott volna? Lehetetlen, hogy olyan okos és érző lelkű ember, mint Ön, föltételezhesse rólam barátságomnak a közhangulat változásaihoz való igazodását, s elképzelje, hogy az én barátságom aszerint változik, hogy a canaille mit ordít.

1 S éppen ezért ismeretlenül is meg kell védenem barátait, mert nem tételezhetem föl Önről, hogy olyan embereket fogadott barátságába, akik ilyen hitványságra képesek. Talán éppen nem került mostanában alkalmuk az írásra, de különben bizonyosan úgy gondolkoznak és éreznek, mint én - föltéve ti., hogy valóban barátai voltak önnek. Tisztességes ember nem is tehet másképp. Ha nem voltak azok, akkor nem is kár értük, de akkor aligha is voltak barátai Önnek. „Gesztus" talán az lenne (bár én akkor is sokallnám a szót), ha valamit tehetnék Önért, kockázatot vállalva kérem, legyen meggyőződve, mindig, mindenre kész vagyok. S ez is természetes, azért sokallom is rá a „gesztus" szót. Amit ön az én „meggyőzésemről" ír, abban egy percig sem kételkedem, annál kevésbé, mert azt hiszem, a dolog lényegében aligha vagyunk ellentétes nézeten. Nekem eszem ágában sincs ipar, kereskedelem stb. államosítása. Az én elvem csak az, hogy itt mindenki megélhessen a munkájából, ami szerintem nagyon is megoldható, s ebben engem nem holmi „érzelmi álláspont" vezet, hanem a legreálisabb meggondolás, és benne az is, hogy legalább életemben nem óhajtok Hitler úr alattvalója lenni, amitől a mai ország nem tud megvédeni, de egy gazdaságilag megerősödött ország, s egy testben és lélekben megerősödött nép talán igen. Nem él ma senki, aki a nemzetiségi és felekezeti elfogultságtól, a nacionalizmustól (= imperializmus) nálamnál szabadabb - a kapitalizmus nem véd meg tőlük, de a nyomorult, éhező tömeg szintén nem: dolgozó, élni akaró tömegek kellenek, akiknek gondjuk a munkára legyen, ne a rombolásra, akkor talán még megmenekedünk. Enélkül bizonyosan elveszünk, tutti quanti.

2 Csakhogy, mint Ön írja, „érdemben" bizony még egymás közt se intézhetjük így el ezeket a kérdéseket. Kicsi az ország, s mégis milyen messze vagyunk egymástól! Szeretettel Fülep Lajos A levél autográf, kék tintával, kék papírra írta Fülep. i f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 177-178. r canaille - csőcselék, söpredék 2 tutti quanti - valamennyien 135