Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

69 Gyoma, 1938. január 3. Kedves Barátom! Szíves sorait restelkedéssel vettem. Neve előjegyzésben van a naptárszétküldési könyvben, s a sok-sok tétel között a címkék kiírásánál valahogy kimaradt. Az idén sokkal kevesebb naptárunk van már most, mint máskor, a kereslet - sajnos az üzleti forgalommal nem arányosan - nagyon megnőtt ezek iránt. Összekaparásztam annyit és azt, amit még lehetett, s ma elküldtem, jövőre azonban személyesen is gondom lesz rá. Ami engem illet: röviden írok most. Igen-igen keserves esztendő van mögöttem. Hoszszasabb betegség az év első felében, utána különféle nyavalygás, aztán a kongresszus,

1 ezerféle gond, aggodalom és soronkívüli munka, végül szeptember végén egy rendkívül fájdalmas veszteség: Feleségem egyetlen fivérének,

2 egy emberileg is egészen kivételes fiatal orvosnak hosszú szenvedés után bekövetkezett halála. Nagyon nem szeretnék még egy ilyen esztendőt végigcsinálni, pedig sokféle vonatkozásban a most kezdődő se valami vigasztalónak néz ki. Egyre rosszabbak az állapotok, és egyre inkább önmagára van az ember utalva, ha valamennyire is fenn akarja tartani a kvalitást, amelyre pedig existenciája alapítva van. Nem akarok most mindezekről bővebben írni, de megígérem, hogy a tavaszra előjegyzem, és amint bizonyos dolgokon túl leszek, bővebb levelet írok. Addig is minden jót kívánok és vagyok - kézcsókkal és őszinte üdvözlettel - régi híve és barátja [Kner Imre] Gépirati levélmásolat, 1 f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 153. 1 1937 augusztusában Budapesten ülésezett a Nyomdatulajdonosok 5. Nemzetkőzi Kongreszszusa. 2 1937-ben elhunyt sógora, Kulka Zoltán orvos, felesége, Kulka Etelka testvére. 70 Zengővárkony, 1938. I/io. Kedves Barátom, a restelkedés az enyém. Még az a látszatja talál lenni, hogy reklamálásból említettem a naptárt, holott - s ezt szinte meg se merem vallani - attól tartottam, már annyira kényszerültek a takarékosságban, hogy a naptárt is be kellett szüntetniök. (Mert úgy gondolom, a naptár nem is kis költség lehet, már maga a portó annyifelé!) S ezért sóhajtottam! Hála Istennek, hogy nem így van, s főleg ezt az örömet köszönöm a már nagyon megszokott szép naptár mellett, mely főleg a Kner-nyomda hírnökeként becses nekem, mert egyébként naptárral, tán mondanom se kell, bőven el vagyok látva. őszinte részvéttel olvastam a szomorú családi esemény hírét. Az a baj, barátom, hogy minél tovább élünk, annál több ilyen csapásnak vagyunk kitéve. Bizony, nem is ritkán, irigylem azokat, akik már a fold alatt pihennek. Nem emlékszem, írtam-e utolsó levelemben, hogy Mannheim a nyár végén néhány napig itt volt nálunk. Azt reméltem, hogy Oroszországban élő barátainkról hírt hallok tőle, de nemigen tudott mit újat mondani. Azóta meg itthon azt hírlelik, hogy Lukács a 118