Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése (Sümegi György)

„A minőség szerelmese" - Ortutay Gyula kifejezésével élve - volt Kner Imre, akinek máig kiadatlan hatalmas levelezése (a Békés Megyei Levéltárban, Gyulán őrzik; hamarosan széles körű válogatás jelenik meg belőle Erdész Ádám szerkesztésében) alapján rekonstruálható teljes mértékben a nyomdászati, kiadói és kereskedelmi tevékenysége. Szellemének gazdagsága, gondolkodásmódjának egyedisége, ítéleteinek pontossága, indítékainak megalapozottsága, nyomdászati, tipográfusi, könyvművészeti tudatossága kiolvasható a leveleiből. Egy-egy karakteres véleménye, életét, tevékenysége alapjait meghatározó cselekedete és döntése nemcsak a Fülephez írt, hanem a másoknak címzett leveleiben is föllelhető. Fülepnek küldött levelei mellé párhuzamos adalékul érdemes idézni néhány kijegecesedett, fontos véleményét, melyek gondolkodásának, ítéletalkotásának, habitusának is pillérei. „Sorsomban az a szomorú, hogy éppen akkor kezdtem munkához, és akkor jutottam el bizonyos nívóra, amikor ennek legkevésbé volt itt az ideje."

6 „Hogy a szellemi elnyomatás ilyen korában az emberek, s különösen a fiatalság és az írók, ne kapaszkodjanak kétségbeesetten, mint utolsó mentsövbe, az utolsó nagy szellem kultuszába, akinek majdnem minden sora ma is fájón aktuális és eleven, az egyike azoknak a szomorú jeleknek, amelyek engem jövőnket illetőleg annyira pesszimistává tesznek. Még ha egyik párt a másik ellen játszaná is ki, s mindkettő magáénak vitatná, az is természetesebb volna, de alig-alig beszélnek róla, s amellett nincs még egy könyve eddig, amely méltó formában jelent volna meg."

7 A szellemi elnyomatás korában emlegetett „nagy szellem" természetesen Ady, aki Kner irodalmi példatárában ugyanúgy fontos ős, mint Petőfi, akinek kiadásáról Fülep is pöröl vele. „Egy bizonyos: a fellépő impresszionizmusnak és a kifejlődő individualizmusnak tipikus, hatalmas erejű s talán tudatos képviselője volt, hiszen az ő költeményeiben jelenik meg először a magyar irodalomban a 19. század festészetének igazi felfedezése: a táj impresszionista értelemben, ő fedezi fel a magyar táj színeit és hangulatát, azokat a jelenségeket, amelyek a kor festészetében, egyelőre az ő idejében csak a francia festészetben olyan hatalmas erővel bukkannak fel."

8 Saját törekvései jellegét, levelezése indítékait, hagyományba ágyazottságát és jelentőségét Kner abszolút biztos tudással mérte be. „Itt annyira elszigetelten élek, hogy a levelezés az egyetlen kapocs köztem és a világ, illetve azok az emberek között, akikhez fűz egyáltalán valami."

9 „Nem véletlen, hogy amikor az egész magyar nyomdaipar őrült és szélsőséges külföldi divatok után szaladgált, vagy hamis sujtásos nemzetieskedésben tobzódott, mi az egész európai divattal ellentétben visszatértünk a valódi magyar tipográfiai tradíció forrásaihoz. Az egész világ nemzetközi nyomdai díszítőanyagot használ, amelyet a világ nyomdái a betűöntödéktől szereznek be, csak egy nemzetnek van saját tipográfiai díszítőanyaga, ez a Kner-nyomda Kozma-féle díszítő-garnitúrája."

10 „Kiadóvállalatunk minden munkája 1916 óta az én személyes művem."

11 „Mi Kozma Lajos barátommal elhatároztuk 1917-18-ban, hogy megkíséreljük a magyar könyvstílust újra a valódi tradíció alapjára állítani. 1918 nyarán egy hónapot együtt töltöttünk Selmecbányán, és ott hosszú megbeszéléseken tisztáztuk a kísérlet elvi alapjait. Megállapítottuk, hogy mindkettőnk véleménye szerint a fametszethez kell visszatérni, amelynek formanyelve megfelel a szintén vésett betűnek, de azt is megállapítottuk, hogy a vonalvastagságoknak és az ábrázolás léptékének valamely viszonyban kell állani a betű (kiemelés Kl-től) vonalaival és méretével. Ezen az alapon kezdtünk el kísérletezni. Rájöttünk arra is, hogy nem közömbös a fametszetű illusztráció befoglaló formája sem, ha nem akarjuk a könyvet felrobbantani."

12 A Kozma-Kner duó végül nem robbantotta föl, hanem megalkotta a XX. századi szép 10