Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

azt mondja, hogy a gazdasági könyveket nem szabad ki se adnom, mert azok annyira elavultak, hogy többet ártanak, mint használnak! - Ez a helyzet szignatúrája.

4 Ne értsen félre: de én azért mégse harcolok olyan módon, mint Ön tette. Személyileg meg tudnám jelölni azokat, akik ezt a kiadói politikát inaugurálták.

5 Nem tehetnek róla, mert fogalmuk sincsen arról, hogy mit csinálnak. - Személyileg meg tudnám jelölni azokat, akik ilyen emberekre milliós vállalatokat és óriási tőkéket bíztak. El is vesztették azok legnagyobb részét, őnekik is csak eddig ért az eszük. - Ügy látszik, történelmi, sorsszerű dolog az is, hogy ma ilyen embereknek kell lenni, most rajtuk a sor, s ki tudja, mire lesz ez jó. Hiszen a Volk der Dichter und Denker

0 is kiherélte saját magát, s lassanként kezdi már érezni könyvexportja, folyóiratexportja, egyetemi látogatottsága, de minőségi ipari exportja csökkenésén is, hogy mit csinált, csak nem akarja ezt észrevenni, nem fogja sohasem elhinni. Egy öreg barátom, zsidó ember, volt most kint Németországban, s egy nagy vállalat vezetője azt mondotta neki: Nagy hibát követtünk el a zsidókérdésben, mert a Kurfürstendamm

7 itt maradt, de a nemzetközi értékek, az önérzetes zsidók elmentek! A Czakó Elemér dolga egészen más. Őt személy szerint is felelőssé lehet tenni, mert nagyon sok dolgot jobb tudomása ellenére csinált. Még nem tudom, mik távozásának a körülményei, de majd érdeklődöm, ő inkarnációja annak a szellemnek, amely legnagyobb fokban felelős, amelyet éppen abban képvisel, hogy a legnagyobb rosszindulattal igyekezett pusztítani az értékeket, igyekezett útját vágni azok érvényesülésének, és a lehető rosszul használt fel páratlan, soha nem létezett hatalmat és lehetőségeket. - Én pedig azért támadtam ellene, mert névtelenül mart belém, tudatos hamisítással és hazugsággal. De akkor se a támadás öröme izgatott, hanem az, hogy alkalmam volt önmagamban tisztázni egy csomó gondolatot, amikor meg kellett fogalmaznom álláspontomat. Persze azért dühöngeni, tajtékzani én is szoktam. Jól is esik, kell az emésztéshez, a kiegyensúlyozott hangulathoz. Hát hogyne tajtékzana az ember, amikor felelős tényező a beszédje elején azt mondja, hogy az az ország boldog, amelyben sok az önálló existencia, s a végén azt mondja, hogy le kell nyesegetni a tőke túlkapásait, és ezért személytelen tőkére van szükségünk. Tehát az elemeit se tudja annak, amihez nyúlni akar, s nem tudja, hogy a személyes tőke az Kner Izidor, a személytelen tőke pedig ... A szerencse csak az, hogy nem olyan könnyű a dolgokat keresztülvinni, amint elképzelik, a társadalmi apparátusnak is megvan a maga közegellenállása, a maga automatizmusa, és a reformerek dacára is megszületnek bizonyos reformok, amikor itt az idejük. - Lefagyott az én nagy diófám is, de azért ma reggel örömmel látom, hogy kibújnak az alvószemek, s ha termés nem is igen lesz az idén, de a fa továbbélése biztosítva van. Hogy önnek mikor jelenik meg olyan könyve, mint Földessynek, bizony nem tudom. Nehéz volna felelni erre. Én szívesen csinálnám, talán mondanom sem kell, de nincsen, aki terjessze. Most egyre folyóirat jár az eszemben. A legtöbb folyóirat legnagyobb gondja a nyomdaszámla. Azt én előre - leírnám. De össze kellene hozni egy kis kört komoly, felelős és független emberekből, és el kellene kezdeni a propagandát a minőségi gondolat mellett. A baj csak az, hogy magamnak kellene fenntartanom az irányítás dolgát, és nem tudok annyi időt áldozni rá, amennyit az olvasás megkövetelne. - És nem tudnám megteremteni a munkatársakkal a személyi kapcsolatot itteni izoláltságomban. A lapnak nagyon szépnek kellene lennie, hogy már külseje is mutassa, miről van szó. Tudja ön jól: nem félek én a ráfizetéstől, csak azt nem szabad tenni, hogy az ember elsikkassza a papírgyárosa papirosát, az állam adóját, a munkás bérét, a bankja pénzét, lerombolja az üzemét, ioo