Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése (Sümegi György)

ráfusa volt, korának, mondom, tehát nemcsak magyar, hanem világviszonylatban. Nem könnyen, nem pusztán a tehetségével - olyan rossz korban semmilyen tehetség se lehetett magában elegendő -, sok vívódás, hosszú küzdelem és különösen rengeteg munka árán lett azzá, s mikor maga is úgy érezte, tudván-tudja, amit olyan kevesen tudtak, mit kell csinálni, akkor fosztották meg tőle a világot, nemcsak minket. A jó német szakemberek is tudták, mije ő a szakmának, ők is tudhatják a veszteséget. A többi hasonlóan erős jellemző vonása - amilyen a családjához való szeretete, megkísérthetetlen, semmivel se, a halálos veszedelemmel se alkuvó, elszánt, valóban hősies erkölcse, mélységes emberszeretete, baráti hűsége - szintén mind olyan, amire csak azt mondhatom: kimeríthetetlen."

4 Knerrel kapcsolatban a legkarakteresebb művészettörténeti értékrendet Fülep képviseli, amire a magyar művészettörténetben támaszkodni, aminek szellemében Kner Imre európai rangú könyvművészetét értékelni kötelesség lenne. Még az eddigi legnagyobb lélekzetű művészettörténeti összefoglalóban sem így történik, közel sem értékei szerint jelenik meg benne a kneri könyvművészet.

5 Kner Imre levelezésének egésze az egyéniség, a személyiség legmélyebb rétegeinek a megismerését is lehetővé teszi. Ugyanakkor persze a legközvetlenebb élettények (létkérdések, család, gyerekei taníttatása, az ő előrehaladásuk stb.) mellett naponta kerül - ahogy élete, úgy - levelei premier plánjába a gyomai nyomda minden gondja, a tipográfia, a hazai könyvművészet helyzete, állása, itthoni és nemzetközi körülményei (az Egyetemi Nyomda produkciói, nemzetközi könyvkiállítások, Szoboszlai Mata János könyvei stb.). Az egyéni, a szubjektív élettényeknek, a munka- és művészeti körülmények fő meghatározóinak, a korszak történeti-gazdasági-erkölcsi-közgazdasági-közéleti-nyomdászatközéleti kérdéseinek tárgyalása egyaránt tanulságos helyzetértékelését, kneri láttatását adja a Horthy-korszaknak. Fülep leveleiből ugyancsak számos adalékot nyerhetünk a megélt történeti idő értékeléséhez, de az ő Knerhez (és másokhoz) küldött leveleiben kevesebb talán a közvetlen környezetét, hétköznapjai folyását, saját munkálkodását érintő elem. Kner általában kitárulkozóbb, alanyibb levelező, míg Fülep alkati sajátsága, habitusa szerint tartózkodóbb a személyét közvetlenül érintő kérdésekben. Ez alól legföljebb fájdalmai, betegségei leírása kivétel, ezeket nagy szakértelemmel és részletezettséggel adja elő. A Fülep-Kner viták, egyet nem értéseik, a legmagasabb értéket szemmel tartó kritikus hangjuk nem kíméli a közepes - vagy még gyengébb - produkciót. Sem küllemben, tipográfiában, sem koncepcióban (pl. északi sorozat), szerzőben, fordításban nem elnéző Fülep, ha Knerről, ha az ő kiadványairól van szó. Fülepnek nincs engedménye erősödő barátságuk javára sem. Csak őszintén és szigorúan ítélheti meg az igényes Kner-könyvet. Ahogy Kner Imre is keményen és tekintet nélkül őszintén nyilvánít kritikus véleményt szakmája gyenge és közepes produkciói láttán (pl. az Egyetemi Nyomda könyvei tipográfiája, Szoboszlai Mata János illusztrációi). A meghatározó dolgokban való alapegyetértés és a magasfokú szellemiség megóvja őket a kicsinyességtől. (Persze belekerültek azért emberi esendőségeik, önmaguk sebezhető pontjai is e levelekbe.) A Fülep-Kner levelezés második periódusa, nagy időszaka a 30-as, 40-es évek. Ez időből néhány hosszabb Kner-vallomás azért is különösen figyelemre méltó, mert a tradíciókról, hovatartozásáról vall leplezetlen őszinteséggel és tisztánlátással. Az erőszak döbbenete, a zsidótörvények szorításában élés lehetetlensége ellenére Knerben kiölhetetIen a remény, még utolsó levelében sem végleg lemondó.