Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)
Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.
Végzés Az utóbb felolvasott folyamodásban elősorolt számos panaszok az 5-ik pont alatt foglalón kívül, mely szerint kérdésben forgó más jószágait közadó alá kétszer is felszámláltatta, midőn a magáét egyszer sem vette fel, továbbá, a 11-ik pont alattin, melynél fogva a nevezett bíróságában, egy a tilalmasban megfogatott báránynak bőrét önnön maga nyereg bundának használta fel - bizottmányilag mind olyanoknak találtatván, amelyek nem hogy megrovás szükségét vonnák magok után, sőt egyenesen a jó rend tekintetéből történtek - ez oknál fogva egyedül a most említett két panaszos pont iránti szoros vizsgálat megtétele végett küldöttségképpen Lehóczki Lajos elnöksége alatt Hellebranth János, Papp István és Lengyel Sándor bízatnak meg oly formán, hogy a találandókhoz képest egyszersmind a bepanaszlottnak bírósági hivatala további folytatása iránt is múlhatatlanul intézkedjék. A járásbeli tisztség hivatalos, és így teljesen hiteles jeletéséből kitűnő hivatalbani megsértések s gúnyolások pedig a fent megszervezett küldöttség vizsgálata tárgyául csak annyiban tűzetnek ki, amennyiben az ott felemlített sérelmek, a már eddig kivilágosodott tettesek kérdőre vontatása által bővebben felderíthetők lennének - alkalmazásul a teendő jelentés elvárása, mint szintén a vétkeseknek törvényszék eleibe állíttatása mellett, mindnyája iratokkal együtt kiadatik e végzés az elnöknek, úgy szintén mindnyája küldöttségi tagoknak. 6 oldalas eredeti tisztázat - BML Áll. Biz. jkv. 731/1848. szeptember 1. Az állandó bizottmány elé terjesztett panaszokkal kapcsolatban kelt határozat azt mutatja, hogy a közigazgatás megyei szerve, hasonlóképp az országos igazgatáshoz, elhárította, a törvény betűjének megfelelően, a jogerős legelőéIkülönözési döntések felülvizsgálatát. A szeghalmi panaszok a község két jól elkülöníthető, egymással szembenálló táborát mutatják, a gazdagparaszti réteg és a zsellérek érdeke került csaknem végletesen szembe 1848. nyarán. (A szereplők vagyoni viszonyainak feltárása a dicalis conscriptiok alapján ezt egyértelműen megerősíti. Vö.: Jároli 1979. 203-204.) Az állandó bizottmányi határozat a községben nagy felháborodást váltott ki, ami miatt Hajdú István levélben kérte szeptember 2-án az alispánt, hogy a bíróság viselésétől mentse fel, mert veszélyben érzi magát és vagyonát. Ezt a levelet azonban Baranya József és társai a községben elfogták, így a főszolgabíró útján küldte be másik levelét a megyéhez, kérve az előbbi levelét elfogok megbüntetését is. Az állandó bizottmány ennek ellenére az egy nappal korábbi határozatában foglaltakat nem változtatta meg szeptember 2-án. (BML Áll. Biz. jkv. 753/1848. szeptember 2.) Az állandó bizottmány által kinevezett küldöttség az 1848. október 31-i bizottmányi ülésre adta be a Szeghalmon tartott vizsgálat iratait, amelyeket a testület a megyei ügyésznek adatott ki véleményezésre. Farkas Gábor alügyész jelentése több érdekes további részletét tartalmazza a történteknek. (Maga a küldöttségi jelentés iratai nem maradtak meg.) 1 Csak a fogalmazványban szereplő szövegrész 227
