Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1940

belgrádi egyetemen. Nemcsak a támogatásra erősen rászoruló magyarok, de hasonlóan szegény szerbek is jöttek. De szép számmal voltak olyanok is, akikről messze kiáltott a jómód. Hogy a kétféle szerb közt milyen volt a kapcsolat, azt nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy a magyaroknak és a közéjük keveredett sváboknak délvidéki egyesülete volt, amely a DMKE révén is jelentős támogatásban részesült. (A DMKE a húsz év alatt személyi válogatás nélkül (

segélyezte az egyetem ifjúságát.) Ezek olvasva elmentek a mi hasonszőrű diákjaink közt. Sem viselkedésük, sem ruházkodásuk nem különbözött amazokétól. Annál inkább a gazdag szerb ifjúságé. De az elütött a mi jobb körülmények közt élő diákjainkétól is. Valami különös vállszabású kabátjuk - akár kicsi, akár nagy - szinte vonalzó mellett lecsapott ujjaival, magasra felnyúló gallérjával már messziről elárulta, hogy idegenek. Nem is élték a szegény diákok szerény életét. Meggyőződésem, hogy csak egy pontban egyezett meg a kétféle szerb gondolkozása. Szívesebben ment volna ószerbiába, és Szegedet csak kényszerből választotta. És ez természetes is volt. (...) De nézzük, mi történt még ebben az évben az intézetben. A kökénydombi ásatáson kívül - amiről már volt szó, nem ásattunk más helyen a város határában. Miska (Szádeczky-Kardoss Samuval és Korek Jóskával) Békéscsaba-Fényesen, illetve Földeákon ásatott. (A békéscsaba-fényesi szkítakori temető a második láncszem volt abban a munkában, amely Vekerzugon és Tápiószelén keresztül folytatva, 1965-ben a[z] (...) akadémiai doktorátushoz vezetett], amit szerény véleményem szerint az 1951. évi első "osztogatásnál" megérdemelt volna a szegedi egyetem c. ny. rk. tanára), de hát - Tolnai Gábort idézem: "nem csinálunk belőle titkot, hogy a minősítésnél politikai szempontok is érvényesülnek." No, de erről majd 25 év múlva beszéljünk.) A Dolgozatok XVI. kötete már a nyomdában volt, amikor az egyetem életében a nagy változás bekövetkezett. (...)

63 A változásokat úgy akartam áthidalni, hogy a már nyomdában lévő kötetet a Ferenc József és Horthy Miklós Tudományegyetem közös címmel, de már az új egyetem kiadásában jelentettem meg, bejelentvén, hogy a kolozsvári tradíciókhoz ragaszkodva a kötetünk mindkét egyetem nevét viseli címében, de a 15. kötet már csak az újét. (...) Roska Márton is kolozsvári tradícióhoz nyúlt vissza, de természetesen nem választhatta a Dolgozatok címet. (...) De volt a kolozsvári intézetnek a Dolgozatok előtt egyetlen vékony füzetecskében megjelent kiadványa "Közlemények" címen. Hogy azt miért nem folytatta annak idején Posta Béla, azt nem tudom. De most Roska előkereste ezt az általa is jól ismert példányt és ennek címével indult meg - a mi szegénységünkkel ellentétben - bőkezű állami támogatással. (Csak mint nagyon jellemző dolgot említem meg a következőket. Mi küldtük a magunk folyóiratát nemcsak neki, de intézetének is. Az övé, a négy év alatt sohasem érkezett hozzánk. Ismertük, de tőle nem kaptuk, pedig mindenkinek küldte. Jómagam Barkóczitól vettem, illetőleg cseréltem a magam példányait. De még ennél is tovább ment. A marosdécsei rézkori temető publikációjából - hogy Kovács István eredetileg hivatkozott-e rá, nem tudom - hiányzott a kotacparti, 63 Ti. az egyetem Kolozsvárra költözése. 161