Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1940

bodrogkeresztúri és tiszapolgári temetőre hivatkozás. Ez a folyóirat nem ismerte pedig szerkesztője munkatársa is volt - a mi folyóiratunkat. Legyen elég ez egyetlen pillanatfelvétel régészeti - úgy látszik változhatatlan - közéletünkből.) (...) Két dolog tartozik még ennek a nagyon mozgalmas esztendőnek a történetéhez. Az egyik éppenúgy elképzelhetetlen lett volna Buday gazdám életében, mint az, hogy az intézetének személyzetében, az ő szavait idézem: "fehérnép" tagja legyen az együttesnek. (...) Hasonló volt az álláspontja a pestiekkel való együttműködés tekintetében. Úgy tudom, tartott is előadást a Régészeti Társulatban, amelynek választmányi tagja is volt, de arra sohasem gondolt, hogy az intézet, mint szervezett munkaközösség egyszerre tartson előadást és mint a vidék legjobban megszervezett intézménye együttesen mutatkozzék be. Ez csak az intézet fennállásának 15. évében történt meg, 1940. II. 14-én. (...) A másik dolgot nem én kezdeményeztem. Várady Imre a bűnös abban, hogy a Dugonics Társaság közönségét, amely a régészetet Móra előadásaiból és novelláiból ismerte, egy kicsit közelebb igyekeztünk hozni annak nemcsak tárgyakban, de összefüggéseiben is mutatkozó eredményeihez. Előbb Miska (1.15.) tartott - ebben a társaságban vetített képekkel először - előadást "Késő La Téne és kora császárkori emlékanyag az Alföldön" címen. Majd (X. 8.) én "Az Alföld legrégibb vára" címen. Ilyen előadásokat több ízben is tartottunk már régebben is a Szabadegyetemen, de a Dugonics Társaságban Móra előadásai óta ezek voltak az elsők. Amazok szép magyar stílusát, ízes humorát, emezekben a leszűrhető történeti eredmények helyettesítették, őszintén bevallom, hogy ma is szívesebben olvasom egy-egy este amazokat s csak ritka eset, hogy újabb szépségeket ne fedezzek fel bennük. (...) 162