Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
1928
összehasonlítva láttuk a vandál pusztítást, amit bajos volna a török rovására írni. Nagyobb része akkor pusztult el, amikor a határnak ez a része tanyákkal benépesedvén, megszűnt a nagykiterjedésű puszta jelentős része. 35 Be van ugyan kerítve a rom, de ez itt - bár az iskolával szemben - aligha jelent védelmet, ha azóta csökkent is a bányászás. A vásárhelyi határban azonban nem ez az objektum érdekelt bennünket a legjobban. Igazi célunk a Nagytatársánc megtekintése volt. Nyugodtan mondhatom, az egész Alföld legnagyobb földvára, amelynek legendája is van. Szeremlei szerint itt volt Attila székhelye. Hogy ebből semmi sem igaz, arról talán felesleges részletesen beszélni. (...) A többi rész sem volt érdektelen, még régészeti szempontból sem. (...) De régészeti szempontból is adott valamit Mezőhegyes. A birtok igazgatósági épületében gondosan őrizték azokat - ha jól emlékezem - La Téne kori edényeket, amelyek itt kerültek elő. Nem hiszem, hogy a nagy területeken csak ennyi lelet került volna elő. Kizárta ezt az a körülmény, hogy a területnek legelő céljait szolgáló jelentős területén kívül alig volt olyan része, amelyet gőzekével ismételten is ne szántottak volna fel. Mindenesetre gyanús volt, hogy csak ép edények voltak a szekrényekben. Azt hiszem, szép helyi múzeumot lehetett volna berendezni abból, ami itt veszendőbe ment, s a szakemberek hírt sem hallottak róla. (...) A Nagytatársánc mindkettőnket megkapott. És ez egészen természetes is volt. Buday Árpád fiatalabb korában nagy buzgalommal kutatta a bácskai római sáncokat, érdekelte tehát az is, amelyik régebbinek tűnt. (...) A terepbejárás, magán a háromkilométeres sáncon, még az egyik-másik tanya közelében lehordott részen sem adott semmi olyan bizonyítékot, amelyből korára következtetni lehetett volna. A belsejében lévő egyik tanyában előkerült cserepek azonban annyit mégis elárultak, hogy az őskor folyamán lakott volt a terület. (...) A terület Hódmezővásárhely határában volt - ahol, a Kovács Jenő kopáncsi tanyájában előkerült gepida leletek útmutatása mellett Móra már ásott is - de a saját múzeuma költségén. A várossal tehát semmi kapcsolata nem volt. Elhatároztuk, hogy mivel a Dolgozatok második kötetének megjelenését már támogatta Hódmezővásárhely, anyagi támogatást kérünk a sánc szerkezetének és korának megállapításához. A Buday szerkesztette beadvány még azon a héten elment. De elutazott ő maga is ausztriai üdülésre, teljes felelősséggel reámbízva minden függő ügyünk, legjobb belátásom szerinti elintézését. Ilyen megbízást nyugodtan lehetett vállalni Budaytól. Ezt már akkor tapasztaltam, amikor az első bökényi ásatás első napjaiban tanácsért fordultam hozzá. A válasz a leggyorsabban megérkezett s körülbelül ez állt benne: "Maga van ott, maga lát mindent s minden felelősség úgyis a magáé." Talán nem is sejtette, mennyire úgy válaszolt, ahogy én szerettem. (...) Nem telt bele egy hét, már magam is beszámolhattam a vásárhelyi beadvány sorsáról a gazdámnak, akivel haláláig megmaradtunk a szigorú magázó és urazó viszonyban. A legbizalmasabb kapcsolat alakult ki köztünk, mert soha nem hagyott 35 A csomorkányi romról van szó. 79
