Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

Kezdeti évek az egyetemen (1924-1925)

múzeuma magánlakások ajtókkal áttört falú sorozatából állott, de nélküle nem lehetett beszélni Erdély gazdag múltjáról.) Buday Árpád úgy érezte, hogy mestere emlékének tartozik azzal, hogy a maga intézete számára is megteremtse a publikálás lehetőségét. Sok tervezgetésünk eredményeként határoztuk el (...) a Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből c. folyóirat megindítását, ha bármilyen munkatöbblet árán kiadására fedezetet tudunk előteremteni. Október közepén - ekkor már Bálint Alajos negyedéves hallgató is az intézet kötelékébe tartozott - javasoltam, hogy (...) menjünk ki Kiskundorozsmára és kíséreljük meg egy népszerűsítő előadás megszervezését. (...) Ismeretlenül beállítottunk Dósa István főszolgabíróhoz, aki erdélyi származású ember volt, de nem a nagy felfordulás vihara vetette Csongrád megyébe. Alig mondtuk el a szándékunkat, máris a mi emberünk volt és - bár akkor még senki sem ismerte a röpgyűlés éppen nem régi közigazgatási intézményét, fél órán belül ott volt minden olyan ember, aki szükséges volt ahhoz, hogy Dorozsmán rendezni lehessen olyan népszerű tudományos előadást, amely irodalmi műsorral kivattázva fel tudja kelteni a derék kiskunok érdeklődését. November 29-én Budayval együtt tartottuk a két előadást. Az enyém az ősember temetkezéséről szólt. Hogy Dósa István rendezőgárdája - vagy a reprezentációs költségek rovata - mit csinált, nem tudom. De azt tudom, hogy mielőtt az ő legénylakásán vacsorához ültünk 3 125 000 koronát adott át, mint az előadások tiszta jövedelmét. Ne töltsük az időt azzal, hogy ezt a bevételt aranykoronára számítsuk át. Nem fontos mit ért volna. Nekünk nagyon sokat ért, mert ez vetette meg az alapját a folyóiratnak. (...) Folytattuk hát a manővert, de hozzákezdtünk a kötet összeállításához is. Hogy mi mindketten írtunk a kötetbe az természetes volt, kis erőltetéssel akár magunk írhattuk volna az egészet, de mi - amellett, hogy az intézet adja ki a folyóiratot - azt akartuk, hogy már az első kötet igazolja, hogy ha hivatalosan úgy is kellett, nem akarunk külön utakon járni, s munkánkba örömest bevonjuk a Városi Múzeum szakembereit is, akiknek - az Arch. Ért. is csak rendszertelenül és soványan jelent meg - szép anyaguk volt, de közlési lehetőségük nem. Az első előadás sikere után Buday Árpáddal együtt Orosházán és Makón, jómagam Békésen és Békéscsabán tartottam előadásokat és ettől kezdve már Tut Ankh Amon jegyében folyt a kisebb-nagyobb összegű pénzszerzés, amely végeredményében 8 784 000 koronát jelentett. A miniszteri "Úri Kaszinó" (elnöke a főszolgabíró volt, Buday egykori barátja) ajándékával kerek 10 000 000 korona volt az az összeg, amivel az első évfolyam valóban elindulhatott. Ez a kötet volt az egyetlen, amely a Bartos-nyomdában készült. Elszámolási csalafintaságok okozta differenciák miatt végül is Buday számolt el, mert én többet nem mentem tájára sem annak az üzletnek. Mi a szegedi fordítási lehetőségek miatt kénytelenek voltunk német kivonatot adni és egy-két közlemény kivételével tizenkilenc éven át ezen nem is tudtunk változtatni, pedig ha valaha, később valóban meg lett volna rá az oka. 58