Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

Szeged, múzeumi évek (1920-1924)

A papírszerzésre én vállalkoztam, megvallom, csalafinta módon. Az un. "büdös"ben - így hívtuk a lépcső alatti WC-előszobaként de egyebek közt munkahelyül is szolgáló beüvegezett részt (ma laboratórium, boldogult kedves munkatársam: Boros flonka átalakított műhelye) volt egy falba mélyített polc, amelyet karton papír takart s amelyet régen elfelejtettek. Senki se tudta róla, mi van ezeken a polcokon. Egy meleg, kora nyári napon, az átokházi dénárlelet darabjait méregettem itt (...), jutott eszembe, hogy megnézzem, mi az a vékony könyv, ami a (...) polcról lecsúszva, félig kiállott a takaró alól. Meglepetéssel láttam, hogy egy külföldi gyorsírási folyóirat bekötött évfolyama. (...) Kissé kifeszítve a kartont, láttam, hogy valamennyi polcon, sűrűn egymásra rakott (...) könyvek fekszenek, jó vastag porréteg alatt. Láttam, hogy van néhány más alakú, vastagabb bekötött könyv is. Azonnal jelentettem felfedezésemet Mórának. Gondolkozott egy darabig, aztán visszaemlékezett rá, hogy 1919-ben a Szegedi Gyorsírók Egyesülete a Somogyi Könyvtárnak adta az 1907. évi kiállítás óta gyűjtött könyvanyagát. Cédulázásra azonban már nem kerülhetett, mert a megfelelő papirost a könyvtár nem tudta előteremteni. (...) Vállalkoztam rá, hogy megszerzem a szükséges papirost az egyesülettől, de hogy a könyvtár időközben szerzett jelentős anyagát is céduláztathassa, ötször annyi papirost kérek, mint amennyi a gyorsírási anyaghoz szükséges. (...) A papirost Várnay Dezső, a Szegedi Városi Nyomda nagyműveltségű vezérigazgatója ismert bőkezűsége teremtette elő. Akkor még valóban nem gondolhatott arra, hogy alig húsz év múlva az egyik németországi haláltáborban fogja befejezni Szeged kultúrájáért annyi áldozatot hozott életét. (...) A kartonnal gondosan takart beosztatlan anyagban bekötött kéziratos könyvet találtam. A XVIII. századból való könyvben török-magyar szójegyzék és Kovács János káplár, Jedikulát járt török hadifogoly fogságba eséséről, fogságáról és szabadulásáról szóló visszaemlékezései voltak.

23 Bele volt téve néhány lemásolt lap is Tömörkény kézírásával. Úgy látszik halála előtt közvetlenül foglalkozhatott a kiadás gondolatával. Móra beleegyezésével, átírva, de szótár nélkül én adtam nyomdába 1923-ban. Foglalkoztam az eredeti szöveg jegyzetelt kiadásának gondolatával is, de erre sohasem került sor. Az erre a célra legépelt kéziratot 1950-ben Fekete Lajos turkológus professzor barátomnak adtam és a szótárra is felhívtam a figyelmét. Azóta nem tudom történt-e vele valami. (...) A másik dolog, ami még jobban mutatja a múzeum magára hagyatottságát, egy telünk története. Küzdelem a hideg ellen, a múzeumi munka biztosításáért. (...) A kisebb-nagyobb arányú nyári kirajzás után már mindenki otthon volt, csak a megszokott szénhordó kocsik nem találták meg a kultúrpalotát. Gondolni se lehetett arra, hogy a központi fűtés csak a legkisebb meleget is adja a mindig egyenletes hőmérsékletet igénylő tárgyaknak és a fűtetlen szobát sohasem igénylő múzeumi embereknek. Kilenc ember félévi munkájáról és elhelyezéséről kellett gondoskodni, nem számítva azt a két férfiút, akik közül az egyik ügyészi, a másik historikusi 23 VÖ.: Banner János: Kovách János, a tarcali magyar-török szótáríró. - Herman Ottó Múzeum Évkönyve VIII(1969) 221-231. 53