Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

Szeged, múzeumi évek (1920-1924)

minőségben már hónapok óta bújta a könyvtár hírlapanyagát, 1918. október végétől 1919. augusztus végéig megjelent számokat. Az előbbi vádolni valót keresett, mert hivatali kötelessége volt, vagy éppen a feljelentések hitelességére volt kíváncsi, ha nem is az igazság, de a jogkeresés céljából. Az új rend vádiratokra alapozott ítéletekre épült fel. Az utóbbi a szegedi forradalom történetének megírásához vagy éppen az igazság kiforgatásához kereste a személyekre jól rászabható anyagot, érvényesülési vágytól hajtva a legtipikusabb kurzuslap, a Szegedi Új Nemzedék tárcarovata számára. A kötelességét teljesítő ügyész nevét megtalálhatja bárki a szegedi igazságszolgáltatás történetében... A később reverendájából kiugrott piarista tanár karrierista magatartása megérdemli, hogy a neve ne szerepeljen itt, azzal a Móra Ferenccel együtt, akitől befogadást és segítséget kért és kapott előre tervezgetett hátbatámadása előkészítésére, alig egy méterre az ő íróasztalától. (...) Tudtuk, hogy csak annyi szenet kap a múzeum, hogy egy nagyobb és egy egész kis szobát - úgy ahogy - fűteni tudjon. A három altiszt a "büdös"-ben húzódott meg, ahova be lehetett erőszakolni a kályhát. Ehhez nem kellett semmiféle leleményesség. Annál több kellett a nagyobb szobának téli szállássá való átalakításához. Ahhoz nem kellett túlságosan sok technikai tudás, hogy a rendkívül magas terem kifűtése lehetetlen lesz. Hogy a de. három, du. három órai munkaidőre történd hőmérsékletet biztosítani lehessen, két részre kellett osztani a termet vízszintes irányban. Magyarán le kellett födni kb. két és fél méteres magasságban. Hogy hol kerítették azt a hatalmas ponyvát, amelyet kellő magasságban kifeszítve egy sátoraljat csináltak az egész múzeum összes embereiből, nem tudom. (...) Mindegy! Fedél alatt voltunk, és ki-ki dolgozhatott a maga munkakörében, de bármilyen egyetértés is volt a sátorban, mindenki nehezen várta a tavaszt. Ebben egyetértett mindenki, nemcsak a sátorban, de az egész városban, az egész országban, ha egyébként kommunistázták, kurzistázták is egymást a jóakaratú emberek. Ez a tél volt a legnehezebb, amire a szegedi múzeumban emlékezem. (...) Az élet azért haladt és engem újra válaszút elé állított, mint már többször is az elmúlt időkben. Tartozom az igazságnak azzal, hogy úgy mondjam el, ahogy történt. Azé legyen az érdem, akié valóban, még akkor is, ha további érintkezésünk során számtalanszor tanújelét adta annak, hogy megbánta amit tett. De mit is tett hát? Kogutowicz Károly nyerte el Cholnoky Jenő már évek óta üres katedráját a szegedi egyetemen, amely 1922 óta már Szegeden - a kolozsvári egyetem utódaként folytatta működését. (...) Mikor ő Szegedre került, én már magántanára voltam az egyetemnek. Habilitádóm tárgyköre a magyar tárgyi néprajz volt. (1923-ban szereztem képesítést Erdei László és Horger Antal véleményes jelentése után, szabályszerű magántanári kollokvium és próbaelőadás alapján. Ez év júliusában, tehát 35 éves koromban jutottam először kívül az ország határán, mert addig sohasem volt annyi pénzem, hogy akárcsak Bécsig is eljussak. Ekkor sikerült, de az időt olyan jól megválasztottam, hogy éppen az nap, amikor összekuporgatott pénzemmel - de sok óra többletet kellett ezért tartanom nemcsak a saját iskolámban, 54