Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

Jászberény (1911-1920)

Azonnal elővettük a kész kérvényt, összes mellékleteivel együtt, töviről hegyire megmutattuk és kértük, hogy még azon a héten tárgyalja meg a tanács. (...) Május 14-én vonatra ültem, hogy a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségénél beadjam az állami felügyelet kiterjesztését kérő kérvényt, hogy elinduljon azon a kétesztendős úton, amely végeredményében mégiscsak a várt elintézéshez vezetett. Most egy kicsit gyorsan peregtek az események. Május 20-án megérkezett Posta Béla, akinek első útja velem együtt a helyettes polgármesterhez vezetett, hogy megtárgyaljuk azokat a kérdéseket, amelyek a kérvényben is szerepeltek ugyan, de amelyekről személyesen is meg akart győződni. (...) Nem is volt semmi zökkenő s a tárgyalás végén úgy mentünk át a múzeumba, mint akik meg voltunk győződve arról, hogy a közművelődés érdekében jó munkát végeztünk. Négyen együtt néztük meg a már nyilvánosság számára is nyitva levő, de még mindig alakuló berendezkedést. Posta meg volt elégedve azzal amit látott s azt ki is fejezte a jelen voltak előtt. Nem nekem szólt az, hanem a többieknek, akik előtt növelni akarta már addig is elvégzett munkám értékét, holott velem együtt jól tudta, hogy az, ami eddig történt, a külszínnél alig valamivel jelent többet - de nagyon szükséges - s az igazi munka, a korszerű leltározás még hátra van. Minthogy már az elmúlt nyáron szó volt a Kolozsvárott történő tudományos feldolgozásról mind a régészeti, mind a numizmatikai anyagot illetően, ezt erősen hangsúlyozta még valamennyiünk jelenlétében. Elejét akarta venni ezzel az állami felügyelettel járó eltulajdonítás gondolatának. Mikor magunkra maradtunk, végig nézett mindent, rámutatott a kiküszöbölendő hibákra és megbeszéltük az anyag Kolozsvárra szállítását. Fel kellett küldeni az egész régészeti anyagot minél gyorsabban (ez a háború és következményei miatt ott is veszett). Fel kellett küldeni - de ezt már a magam által végzendő feldolgozás céljából - az egész római éremgyűjteményt és a többiből az országok szerint különváíogatott típusokat. (...) Felhívtam a figyelmet arra, hogy szeretném néprajzi gyűjteménnyel kiegészíteni a múzeumot. (...) Elmondtam, hogy a kismesterségekkel és a céhekkel akarom kezdeni, mert erre még van lehetőség. A többi ágat csak akkor kezdem el, ha valamennyi pénzem lesz az elinduláshoz. (...) Felhívta a figyelmemet szakkönyvek beszerzésére. Megmutattam, hogy a gimnázium könyvtárából már mindent elhoztam, aminek itt hasznát vehetem, de hát ez még nagyon kevés, de pénz nincs rá. Általános tájékozódásra elég volt ez a folyóirat-gyűjtemény, néhány idejét múlt kézikönyv, de tudományos kutatást ezek alapján nem lehetett végezni. (...) Sok munkát jelentett a Kolozsvárra küldendő anyag kiválogatása, jegyzékbe foglalása, csomagolása. Mire kész lettem az előbbi kettővel, elkészült a láda is, mert itt mindenből probléma lett, amit nem sajátkezűleg csinált az ember. Csak szerződéses iparossal lehetett dolgoztatni, az pedig akarva, nem akarva húzta az időt, hiszen az ő városi munkája sohasem szaladt el. 32