Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
Jászberény (1911-1920)
egyengettem az útját Posta Bélánál és Seemayer 14 Villibáldnál, akiknek az volt a véleménye, hogy az olyan múzeumokat kell támogatni, ahol olyan ember van, aki dolgozik s akinél megvan a remény arra, hogy a jövőben is dolgozni fog. (...) Az állami felügyelet kérdésének ügyét pedig nekem kellett, tapogatózva előkészítenem. Sohasem voltam diplomata, s azt hiszem már meg is halok anélkül, hogy az legyek. Én tehát szemtől szemben kívántam ezt a harcot - a munkalehetőség és a múzeum érdekében- megharcolni. Elmentem hát a polgármesterhez. (...) Előadtam minden érvemet, amellyel bizonyítani akartam, hogy csak az olyan múzeumnak van létjogosultsága, amelyiknek célja elérésére kellő költségvetési fedezet van. Ha a város meghatározott évi összeget biztosítana, ugyanannyit lehetne az államtól is kapni. Megmagyaráztam, hogy a szabályrendelet valósággal előkészítette az állami felügyelet alá helyezést, most már a jövő érdekében csak az utolsó lépést kellene megtenni. Kérni lehetne az állami felügyelet alá helyezést. Itt félbeszakított. Nem volt ingerült. Nyugodtan, de annál határozottabban mondta ki a nemet. Indokolta is. Az csak arra való, hogy az állam azt vigye el a múzeumtól, amit éppen akar. Újra elmondta, hogy a Lehel-kürtöt már hányszor el akarták vinni s ilyen lehetőséget nem lehet szabadon hagyni. Sorra vettem mindent, amivel bizonyítani tudom, hogy soha, egyetlen múzeumtól, egyetlen darabot még nem vittek el, pedig mindenütt van olyan értékes tárgy, ami nincs meg a Nemzeti Múzeumban. Beszéltem arról, hogy a sok szemét helyett olyan állami letétet kaphatunk, amely nagyban hozzá fog járulni a "jásznép" művelődésének emeléséhez s végeredményben - a csak nagyobb anyagi támogatással végezhető tudományos munka mellett - ez a múzeum legfontosabb feladata. Példákat hoztam fel arra, hogy erősödtek meg azok a vidéki múzeumok, amelyek az állami támogatástól nem féltek. - Én nem félek tanár úr - vágott közbe kissé ingerültebben - de míg én itt vagyok, megakadályozom, mert amink van, az a miénk s ha a magunk erejéből különb nem telik, így marad. (...) -Talán később, de addig még sok víznek le kell folyni még a Zagyván is. (...) A "később" a vártnál hamarabb érkezett el. Az energikus embert a betegsége leverte a lábáról, hosszabb szabadságra kellett mennie és orvosai tanácsára legalább is ideiglenesen vissza kellett vonulnia a közügyektől. A polgármestert szabadsága idején Mosó Dezső helyettes polgármester helyettesítette. (...) Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy a polgármesterrel folytatott eredménytelen megbeszélésemet is elmondjam. Ismerve a polgármester és a főjegyző közti nem a legszívélyesebb viszonyt, ezzel a leleplezéssel nem is tévesztettem célt. Mikor minden készen volt, együtt mentünk 15 a jóindulatú Mosó Dezsőhöz s meggyőzvén az egyedül helyes lépésről, de felvilágosítván a polgármester elutasító álláspontjáról is, megbízást kaptunk az akta elkészítéséhez. (...) 14 Semaycr Vilibald (1868-1928) antropológus, néprajzos 15 Ti. Almássy Antallal, a városi tanács múzeumi referensével. 31
