Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1939

beadvánnyal, de a bizottságot ki (Erdélyi László) kellett küldeni. A dékán Várkonyi volt, aki a legteljesebb mértékben ellene volt a tanszék felállításának, ha az személyhez kötve képzelhető csak el. (...) Mészáros - aki életében már sok mindenfelé hagyott tört cserepeket, a török múzeumoktól a frankhamisításig - már évek óta megbízott előadója volt az egyetemnek, de hogy milyen státusból kapta a VI. f. o. fizetést, azt nem tudom. i Tevékeny tagja volt annak a szegedi társaságnak, amely a Népünk és Nyelvünk c. folyóiratot készséggel bocsátotta a Németh Gyula elleni támadások céljából rendelkezésre. Ontotta magából a tudományt - részben volt is miből, de meg egy kis adathamisításért nem ment a szomszédba. Hogy "kartvel"

56 nyelvű volt-e egy felirat vagy éppen szarmata, az nála nem okozott fennakadást. És az erről szóló cikkek mindig nagy örömöt jelentettek abban a körben, amelyik orákulumnak tekintette s nehezen várta, hogy a tanszékre üljön. Hát ez, annak ellenére, hogy Szily államtitkár is sürgette, Várkonyi két évig tartó dékánsága alatt nem ment. Természetesen a kar békéje fel volt bolygatva. A bizottsági gyűléseken Zolnay a tőle megszokott kitartással harcolt ellene és éppen az ő iniciatívájára nekem is bele kellett sodródnom ettől a szakomtól valóban távol álló vitába, hiszen az ominózus feliratok régészeti emlékeken maradtak meg. Ha már belesodródtam, lelkiismeretesen utána kellett néznem a dolgoknak. Az egyik felirat a kecskeméti, a másik a Nemzeti Múzeumban volt. Mind a kettőt alaposan meg kellett néznem, hogy összehasonlíthassam az eredetit a Mészáros gyanút sem keltő másolataival. A másolatok összevetése meglepő eredményekkel járt. Kiderült, hogy a nagyszéksósi "kartvel" felirat másolásánál egyáltalában nem vette figyelembe a hosszabb-rövidebb szóközöket. A betűk úgy állottak össze nála, ahogy a megoldásra alkalmasak voltak. A ladánybenei edény égetés előtti és utáni bekarcolásait neki tetsző sorrendben olvasta, hogy az általa elképzelt eredményt megkapja. (...) Később magam is közöltem,

57 de ezek a megállapítások mégsem kerültek a vita anyagába, mert ma se tudom mi okból, a tanszék ügye lekerült a napirendről. Igen kellemetlen helyzeteket is teremtett ez a túlságosan kiéleződött, immár nem csupán kari ügy. Hogy Mészáros pártfogói mit csináltak, hogy keverték bele a rektort is hivatali minőségében a dologba, valóban nem tudom, de hogy belekeverték, az tény. Laci bácsi

58 naivitása sok mindent lehetővé tett, s hiába volt a kar dékánja rendtársa s ennek az egész ügynek igen józan szemlélője és ellenzője - nem következett ugyan be az, ami közmondásszerűen ismert: ha két szerzetes a renden kívül egy helyre kerül, mindig a kisebb judíciumú vezeti az élesebb eszűt, de nem tudta megakadályozni 56 Kartvel a Kúra folyó (Grúzia) mentén elterülő vidék, ahol Mészáros Gyula szerint a jászok (jazigok) ősei éltek. (Mészáros Gyula: Jazyg nyelvemlék Magyarországon. - Népünk és Nyelvünk IX(1937:2) 33-50. Vö. még a következő jegyzetben idézett irodalommal.) 57 Technikai megjegyzések két népvándorláskori felirat megfejtéséhez. - Dolgozatok XVII(1941) 161162. (További irodalommal.) 58 Erdélyi László volt ekkor az egyetem rektora. 146