Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1937

Förster még ugyancsak a temetés előtt bejött és közölte velem a kar határozatát, azzal, hogy a temetés utáni napon veszi át az intézetet s akkor velem is beszélni akar. Ez valóban így is történt. Ha jól emlékezem szombaton a korai órákban bejött és a szokott formaságok mellett átvette az elárvult impériumot élő és holt felszerelésével együtt. Az élőket könnyű volt szám szerint átvenni, mert ott voltunk valamennyien: Banner, Bálint, Párducz. Az akkor már semmiből tekintélyessé lett könyvtárt, a gyűjteményt, laboratóriumi felszerelést - Broda Sándorral együtt - már csak a megfelelő leltárak aláírásával vonta rendelkezése alá. Ezzel új gazdát kaptunk, bizonytalan ideig tartó megbízással. Hogy mi fog történni a későbbiekben, azt nem sejtettük, s hogy őszinte legyek, arról nem is álmodhattam, (a múzeumi bukás után egyébként már leszoktam arról, hogy higyjek az álmokban.) A hivatalos formaságok elvégzése után Förster bentmarasztott a most már saját szobájában és közölte velem elgondolását a jövőre nézve. (...) - Harmadik napja gondolkozom már a legjobb megoldáson, de ha három hétig gondolkodnék se tudnék mást kitalálni. Ennek az intézetnek annak kell maradnia, ami eddig volt, mert eredeti munkát, igazi tudományos munkát csak így végezhet. A magamban elvégzett seregszemle arra az eredményre vezetett: a tanszékre téged kell meghívni, mégpedig minél előbb. Ha késlekedünk, nem kívánatos politikai szempontok érvényesülhetnek, amelyek - nem kétséges - nem a legjobb megoldásra vezetnek. Már történtek is illetéktelen kísérletek Roska Márton kinevezése érdekében, ennek és minden hasonlónak elejét kell venni s mint az első bizottsági ülésen is látszott, erre meg is van a lehetőség a te meghívásoddal. Hogy ez nem fog sem a karban, sem a bizottságban simán menni, az nem kétséges, de én mint előadó ilyen értelmű javaslatot kívánok tenni s ha segítségemre leszel azzal, hogy minden számbajöhető magyar régész munkája rendelkezésemre álljon, úgy a hó végén tartandó kari ülésre én elkészítem a referátumot. Nem tudtam meglepetésemet eltitkolni, de nem is akartam. Megköszöntem a segítőkész jóindulatát s megígértem, hogy mindenben a segítségére leszek s egyetlen régésznek egyetlen munkája sem fog hiányozni az asztalról, aki arra érdemes. A könyvtárunkban minden megvolt, a pesti, pécsi, szegedi és debreceni egyetemeken ott voltak a magántanári képesítéssel rendelkező szakemberek. Betűrendben: Banner János, Fettich Nándor, Hillebrand Jenő, Nagy Lajos, Paulovics István, Roska Márton, Takács Zoltán. A bizottsági ülésen egy szavazat volt ellenem és Zolnay Béla különvéleményt jelentett be. Ez nem volt számomra meglepetés. A kari ülésen Schmidt nem jelent meg, Bartók összecsatázván Horgerrel eltávozott s így két szavazat ellenében jelöltek és Zolnay már nem jelentett be további különvéleményt. A jelölés ellenére tovább folyt ellenem az aknamunka, amit továbbra is tétlenül néztem. Annyit csináltam csupán, hogy Hómannál kihallgatást kértem. Levelemre azonban nem jött válasz. Megérkezett azonban a meghívó a Nemzeti Múzeum Régészeti Kiállításának megnyitására, Hóman aláírásával. Felutaztam tehát Pestre. A megnyitó beszéd után az első teremben hozzám jött és megkérdezte, mi újság Szegeden a tanszék betöltése körül. Megmondtam, hogy a kar szótöbbséggel engem hívott meg. Erre kijelentette: akkor kinevezlek. Ennél többet szerettem volna tudni, mert ez időt egyáltalában nem jelentett. Mielőtt az utolsó teremből távozott, még egyszer 132