Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1935

1935 1935-ben, a múzeumi igazgatói állás betöltése vonalán hivatalosan semmi se történt. (...) Pesten járván sikerült kapcsolatot teremteni Pasteiner Ivánnal, aki abban az időben a Főfelügyelőség vezetője volt. Az ügyeket azonban - és ez nem volt ártalmára különösen a valóban fontos néprajzi gyűjtemények munkájának - továbbra is Visky Károly vezette. (...) A pesti út azzal az eredménnyel végződött, hogy megtudtam az igazgatói állással kapcsolatos szándékait. (...) Pasteiner (...) kilátásba helyezte azt is, hogy rövidesen lejön Szegedre, hogy a polgármesterrel, Sebestyénnel és velem együtt mindent megbeszéljen. A Főfelügyelőség tudja a képtelennél képtelenebb elgondolásokat, az önjelölések virágzását; de a múzeumból múzeumot akar és nem tekinti rossz keresetű emberek azilumának. (...) A csendes mederben folyó múzeumi munkát azonban március 28-án olyan szenzáció zavarta meg, amely újra meg újra hangsúlyt adott a régészeti osztálynak. Ez alkalommal a legfiatalabb szegedi régész, a gyakornoki évét töltő és doktori értekezésén dolgozó Török Gyula, leletbejelentés után paleolit emlékeket talált az Öthalomban. A bejelentésekre eddig Kotormány János szokott kiszállni. Tagadhatatlan, hogy Mórával hosszú évekig dolgozva együtt - néha napján esetleg hosszabb ideig egyedül is - paraszti józan eszével, kitűnő megfigyelő képességével sok hasznos dolgot csinált, de azért nem mindig figyelte meg azt, amit jobban is meg kellett volna figyelnie. Sebestyén nem nagyon szerette a Móra "személye körüli minisztert". Ha csak tehette, félreállította az eddig megszokott munkájából. így történt most is. Bejelentették, hogy az Öthalomban, homokbányászás közben nagyméretű állatcsontot találtak. Be is hozták a múzeumba azt a fél medencecsontot, amelyikről azonnal nem lehetett megállapítani, hogy milyen állat csípőjét riszálhatta, de hogy diluvális eredetű volt, azt nagysága kétségtelenül elárulta. Sebestyén Török Gyulát küldte ki a leletmentésre. Esze ágában se volt, hogy ilyen csont mellett régészeti anyag is lehet az Alföldön, de arra gondolt, hogy esetleg még több csont is fekszik a környéken. Török Gyula azonban addig piszkálgatta a homok fölötti löszréteget, míg apró kovatöredékeket nem talált. Másnap bejött hozzám az intézetbe és beszámolt az első dél-alföldi paleolit leletről. Bevallom, látatlanban nem hittem neki. Délután aztán megmutatott mindent, amit ott találtak. Azt már nem tudta megállapítani, hogy az előre behozott csont és az apró töredékek együtt voltak-e, de hogy nem lehettek messze attól a kisméretű feltárt területen, az nem volt kétséges. 11.8