Jároli József - Szigeti Antal: Újkígyós mindennapjai a 19. század első felében - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 14. (Gyula, 1991)

A községi önkormányzat működése Újkígyóson az 1840-es évek második felében - Gazdasági szervező szerep, községi gazdálkodás

37/1046. június 26. jkv.sz.) A községi rendszabályok biztosítják a község fogadott egyházi ünnepeinek (Páduai Szent Antal (június 13.) és Illés próféta ünnepe (július 20.)) illő megülését és a szombat délután a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt félünnepnek a megtartását (1842. évi községi rendszabályok 2. pont). Az újkígyósi fogadott ünnepek és a szombat délutáni munkatilalom a szegedi nagytáj szakrális hagyományainak televényéből nőtt ki, a dohánytermés védelmében kérve közbenjárást az ünnepekkel tisztelt szentektől és Máriától. A szombati félünnep megszegéséért a községi bírót is elmarasztalta egy alkalommal a nép-vének gyűlése (25/1846. június 21. jkv.sz.). A radnai és a Szeged-alsövárosi búcsú áhítatát van hivatva megvédeni az a rendszabály, hogy a búcsúról nyargalva, kurjongatva hazatérni, illetve a menetből kiválva a kocsmába menni tilos (3.pont). A község önkormányzata a családi ünnepeket is meghatározott keretek közé igyekszik szorítani. Tiltják a rendszabályok a fonókában, a menyasszony hazakísérésekor a pajzán beszédet, mulatságok alkalmával, vagy éjszaka a puskával való lövöldözést. A húsvét hétfői locsolkodók és az otthon "locsolózők" az illendőség határain belül gyakorolhatják e régi népszokást (9.pont). A lakodalom, a halotti tor és a disznótori vendégeskedés tartása tilos volt, a költséges evés- ivásnak akartak gátat vetni, hogy a lakosokat az adósságtól megóvják. A halotti tor annyira gyakori lehetett, hogy a katolikus ember hozzátartozója számára a legnagyobb büntetést, az egyházi szertartás megtagadását helyezte kilátásba a rendszabály, ha a torra való készülődés kitudódik (12.pont). Gazdasági szervező szerep, községi gazdálkodás A kertészség mindennapjainak szabályozása a gazdasági életre is kiterjedt. Egyrészt gondoskodni kellett a dohánytermeléssel összefüggő közös feladatok elvégzésének megszervezéséről, másrészt a község közös vagyonát képező javakkal való hűséges sáfárkodásról. A legfontosabb, a dohánytermesztéssel, főleg az értékesítéssel kapcsolatos feladatok szabályozása volt. A nép-vének gyűlése már az első ülésén megtiltotta, hogy a községgel kapcsolatban álló kereskedőn kívül másnak is eladhassák a kertészek a megtermelt dohányt, mert az így kapott pénzt az eladó elkölti és az adóját elmulasztja rendezni (4/1845. március 30. jkv. sz.). A bíráknak pedig megtiltották, hogy a leadandó dohányra előleget vegyenek fel a kereskedőtől (35/1846. június 28., 74.d./1847. április 10. jkv. szám). Amennyiben mégis előleget kellett felvennie a községnek, csak a földesúrtól nyert engedély után tehette (96.b./1847. december 5. jkv.sz.). A dohány tavaszi átvételekor tar-