Jároli József - Szigeti Antal: Újkígyós mindennapjai a 19. század első felében - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 14. (Gyula, 1991)
A községi önkormányzat működése Újkígyóson az 1840-es évek második felében
A községi önkormányzat működése Újkígyóson az 1840-es évek második felében Í A kötetünkben közölt dokumentumok segítségével egy speciális közigazgatási státuszú alföldi dohánykertész község igazgatásának jellemző vonásait tudjuk bemutatni. 1040-ig a községek zöme úrbéres község, lakói a földesúr által rendelkezésükre bocsájtott jobbágytelkek után az urbáriumban meghatározott szolgáltatásokat voltak kötelesek teljesíteni. Ugyanakkor fizették az állami adót, a megyei háziadót és végezték a megyének teljesítendő közmunkákat. A községek igazgatását is az urbáriumok szabályozták, majd az 1836. évi IX. tc. rendelkezett a szervezeti, igazgatási, gazdálkodási feladatokról. Ezzel szemben az un. bérlőközségek, amelyekhez a dohánykertészségek is tartoznak, nem az úrbéres jogviszony alapján jöttek létre. A birtokos egy bizonyos speciális feladat elvégzésére, ez esetben a dohánytermelésre bérlőket toboroz, akik a rendelkezésükre bocsájtott földterületet nem mint jobbágyok, hanem mint bérlők veszik használatba, meghatározott időre. Kapcsolatukat a birtokossal a kontraktus határozta meg, amely elsősorban a szerződéses kötelezettségek teljesítését volt hivatva garantálni. Amíg az úrbéres jogviszonyban álló jobbágyot telkétől csak indokolt esetekben lehetett megfosztani, addig a telepes községeknek a szerződés lejárta után, ha azt a birtokos nem hosszabbította meg, el kellett hagyniok a bérletet és új megélhetés után nézniük. Ennek ellenére a kertészközségek, amint korábban már utaltunk rá, kedvezőbb feltételek mellett gazdálkodhattak, mint az úrbéres községek. A bizonytalanság miatt mégis arra törekedtek, hogy az általuk használt földek is úrbéres telkekké váljanak, a bérlők pedig telkes jobbágyokká.^ Ennek az első lépése az volt, hogy a bérlőközségek az úrbéres községekhez hasonló községi igazgatást igyekeztek megvalósítani, amit viszont a bérbeadó igyekezett megakadályozni. Újkígyós esetében azonban némileg más a helyzet, mint a Csanád, Csongrád, Arad, Temes, Torontál megyékben megszervezett kertészközségekben. Községünk ugyanis nem kincstári tulajdonú pusztán, hanem magánföldesúri allódiumon jött létre. Az alapító kontraktus a kincstári birtokokon létesített községektől eltérően Újkígyós esetében hosszú időre, 40 esztendőre szólt, ami lényegesen csökkentette a lakosság bizonytalanságát, noha a szerződés a község mulasztása esetén felbontható volt. Az 1014-ben kötött árendális szerződésből az is látható, hogy az újkígyósiaknak módjuk volt a földesúr allódiumán részes kaszálásra, szántásra, gabona nyomtatásra, így a kertészség telepítése a földesúri ál
