Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 13. (Gyula, 1986)

I. Bevezetés - 2. Az összeírás 13 rovatának ismertetése, összegező adatok

26. Karlovszky Endre: Magyar gyár és kézműipar 1771—74-ben. (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1896. III. 1.) 27. Scherer Ferenc: Gyula város története. I. 428. Gyulán 1808-ban a kőművesek az aradi és a váradi, az ácsok az aradi és szegedi, az egyesült asztalos, lakatos és üveges mesterek a pesti, a váradi, az aradi, a budai és a vásárhelyi céhekhez, a tímárok az egri céh kötelékébe tartoztak. A XVIII. sz. második felében már a gyulai csizmadia céhnek is 5 affiliált céhe volt. 28. A céhes élet tanulmányozásához csak néhány Békés megyei céhprivilégiumot és protocoUumot használhattunk fel. A jegyzőkönyvekbe a mesterek, a legények és az elszegődött inasok nevét jegyezték be. A negyedéves, ún. kán torgyűlések tárgyait és a bevételeket—kiadásokat is ebben tüntették fel. Megyénkben az egyesült céhekben 2—7 mesterség kézművesei társultak; a Délvidéken előfordult, hogy pl. Vingán 43, Perjámoson 23 mesterséget tömörített egy-egy vegyes céh. Kovács Géza—

Binder Pál: A céhes élet Erdélyben. Bukarest, 1981. 14., Hanzó Lajos: Az iparfejlődés néhány kérdése Békés megyében a XIX. sz.-ban. Körös Népe II. Békéscsaba, 1957. 29. Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon. Bp. 1967. 27.: I. oszt. 200, II. oszt. 150, III. oszt. 100 pft. 30. Dóka Klára: Buda kézművesei 1828-ban. Történelmi Szemle, 1981/1. 113. H. Pálfy Ilona: Veszprém város adózó lakossága az 1828. évben (Magyar Statisztikai Szemle, 1936/5. 390.). Veszprém városában 51-féle mesterséget írtak össze és 656 iparost. A tanulmányíró megállapítása szerint „bár a város lakosságának jelentős része", 39,6%-a kézműves, de ez a kézművesség inkább háziipari jellegű, ugyanis alig találni a városban olyan mesterembert, aki egész éven át dolgozna". 31. Győriványi Sándor: A kötélgyártó kézműipar fejlődésének és a gazdasági kötéláruk választékának néhány agrártörténeti vonatkozása. (Atsz. 1967. 3—4. 338.): A paraszti üzem által használt sokféle kötélárut sorol fel: istrángot, kötőféket, pányvás kötelet, marhakötelet, borjúkötelet, szántógyeplőt, rudallókötelet, borleeresztő-kötelet, kútkötelet, stb. A termelés kiszélesedéséhez vezetett a közvetítő kereskedők megjelenése, pl. Rosenthal Antal nagyváradi polgár a gyulai kötélverő céhhel szerződést köt 2000 db kötél szállítására. 32. Kovács Imre: i.m. 29. s köv.: „Sokat faragnak a Bééi vidéki helységek lakosai, ... nagy része a váradi piacon lel vevőket, de midőn az utak engedik Gyulára, Aradra, sőt lejjebb is Csanád és Csongrád Vármegyékbe is kihordatnak. Nagy tölgyfa válukat, tsonyakokat, disznóólakat és egyéb eszközöket a Gyanthai, F(ekete) Bátori, Tulkai, Bárodi, Árpádi, Tamásdai és más F(ekete) Kőrös mentében fekvő szép nagy erdőségekben faragtatnak, Gyulára és ha ott nem kél el, lejjebbis úsztatván ... A váradi, gyulai és aradi asztalosok sok szép dió, cseresznye, kőrös, éger, szil és más fákat vesznek feldolgozásra: a Fekete-Körös ágyából szép és használható feketévé változott tölgyfa tőkéket húznak fel." A XVIII. sz. második felének kézművesipari termelékenységére utalnak a következő adatok: Egerben egy posztószövő havonta egy 29 rőfös vég finom, egy 28 rőfös vég közepes és egy 36 rőfös vég selejtes posztót készíthet. Debrecen városnak 45 gubacsinálója évente 4000 gubát készít, és ad el helyben. A város két kalaposa havonta kb. 350 karimás kalapot készít. Egy rézműves mester kb. 60 mázsa vörös rezet dolgoz fel évente, pitykét, üstöt, mérleget, gyertyatartót csinál. — Karlovszky Endre: Magyar gyár és kézműipar. 7. Az 1825-ben készült és az 1828-as országos összeírás kézműveseinek létszáma között lényeges eltérés van: Szabó Ferenc: Békés megye gazdasági és társadalmi fejlődésének főbb vonásai a XVIII. század elejétől napjainkig. (In: Békés megye gazdasági földrajza. Békéscsaba, 1974. 123.) 33. Általában 3—4 évig viselte egy-egy céhbiztos a commissariusi tisztséget. Pl. az orosházi szabó-, szűrszabó- és szűcscéh jegyzőkönyvében: „Sok Ns Czéhnek főcommissariusa T. Stummer János úr, — az orosházi céhek gondviselő atyja céhcomisarius tekintetes Bogyó József úr, szolgabíró. (Bogyó József 1794-ben jött megyénkbe Nyitra megyéből — endrődi, majd orosházi esküdt.) Plavecz Mihály ugyanott céhcommissarius 1825—28-ig. (1836—48-ig orosházi jegyző, Állítólagos nemes.) 34. A füzesgyarmati tímár, varga, csizmadia, szűcs egyesült céh jegyzőkönyve 1832. Nr. 48.: „sok mesterek a kántorgyűlésben való megjelenést oly csekélységnek tartják, hogy holmi csekély okoknál fogva leginkább pedig paraszti munka ürügye alatt azt elmulasztani bátorkodnak". 54