Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 13. (Gyula, 1986)

I. Bevezetés - 2. Az összeírás 13 rovatának ismertetése, összegező adatok

7. táblázat A Békés megyei kereskedők az 1828-as országos összeírásban A kereskedők üzlete Kalmár (mercator) Kereskedő (quaestor) Telkes jobbágy Zsellér Milyen összeg a kereskedés alapja saját házában van földesúri házban van más házában van Kalmár (mercator) Kereskedő (quaestor) Telkes jobbágy Zsellér Hazátlan zsellér Ft 200—2000-ig 26 7 4 25 12 4 24 9 reskedőt is hazátlan zsellérként, aki évente egy negyedévig dolgozott. A nagykereskedők—quaestorok között írták össze a tőzséreket is, akik „barmokkal" kereskedtek.

21 Magyar-Gyulán nemcsak a kereskedőknek, hanem az iparos mesterembereknek is volt bolthelyiségük a piactéren. Pl. egy kovácsmesternek 5 „bolt"-ja volt a főtéren, amely a négy vásár alkalmával szép jövedelmet biztosított számára. A zsidók A XVIII. század végétől kiéleződött az ellentét a hazai polgárság és a bevándorló zsidók között. Az 1790/91. évi országgyűlésen ideiglenesen szabályozták a zsidók helyzetét. A 38. te. szerint a „Magyarország és kapcsolt részei határain belül élő zsidók az összes szabad királyi városokban és más helységekben ... azon állapotban, amelyben 1790. év január elején voltak, megtartassanak és ha ebből netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek". Az udvari kormánykörök álláspontja szerint a zsidók bevándorlásának és letelepedésének engedélyezése uralkodói jog, ezzel szemben a zsidó kereskedők letelepedését továbbra is az uradalmak segítették elő.

22 Békés megyében először a kétegyházi uradalomhoz tartozó Váriban (1767ben), a szentandrási uradalomban (1784-ben), később Békéscsabán és Orosházán telepedtek meg, a gyulai uradalom fenntartotta tilalmát. Sok zsidó vándorolt be az akkor Heves megyéhez tartozó Dévaványára is. A betelepedett zsidók már a XVIII. század közepe óta fizették az ún. türelmi adót (tolerantiális taxát) a királyi kamarának. (8. táblázat). A zsidókat hazátlan zselléreknek minősítették, jórészt házaló (bátyus) kereskedők voltak. (Az összeírás szövegében dorsuarius, és clitellarius jelzőt kaptak. Sokan közülük a földesúri regálékat, kocsmát és mészárszéket bérelték, vagy nyerstermékkel, dohánnyal, gyapjúval, bőrökkel, gabonával és részben kész áruval is kereskedtek.) 1822-ben Békés megyében a zsidók bevallott jövedelme már 1758 forintot tett ki, és ezután 245 Ft 36 kr adót fizettek. „Türedelmi válcságok"-at a királyi udvari kamara utasítása szerint a szegedi és aradi sóhivatalhoz kellett beszállítani.

23 Iparosok-kézművesek; a céhes élet „Magyarországban a műipar nem hiányzik ugyan, mert hiszen a legegyszerűbb szárazmalom, s a kenyérsütés is egyik ágához tartoznak a nemesítő szorgalomnak, de hogy műiparunk az életszükségeit igen sok ágban ki nem elégítheti, 19