Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Útirajzaiból, verseiből - Suharsky

SUHARSKY 1939. augusztusában Lengyelországba utaztam, Kevés pénzzel indultam, mert azt gondoltam, hogy úti levelek írásával megkeresem a hiányzó zloty kat. Nem úgy történt. A posta lassan járt, az események meg túlságosan gyorsan. És a hírszolgálati irodák vésztjelző harsogásai elnyomták a keresett mondatokat. Csak egyetlen levelem jelent meg nyomtatásban. Azért közlöm, mert talán az olvasóval is érzékelteti azt a változást, mi a levél írása és a háború kitörése közt eltelt 10 nap alatt bekövetkezett. Gdynia, 1939. augusztus 20. Hajnalban a gyors átszaladt Danzig állam területén. A városban zászlók, német nemzeti színekkel bevont oszlopok, rajtuk a stilizált német sassal. . . Egy mostanában zajlott nagygyűlés ezernyi rekvizituma. A vasút mentén vászontáblákon öles betűkkel: ,,Danzig német és Németországhoz kíván tartozni." Az állomásfőnök, a szolgálattevő, a váltóállító, a lámpapucoló, az állomás lakatosa mégis vigyázzba merevedve köszöntik a lengyel vonatot. De a repülőtéren vadászgépek állnak startra készen és Zoppot után két sor drótakadály és két csoport tankcsapda parcellázza a mezőt és zárja a gyönyörű országutat. Egy lengyel és egy német. Varsóból friss pesti újsággal indultam, de csak most olvasom a kiéleződött danzigi helyzetről írt tudósításokat. Ha otthon olvasom, talán el sem indulok. Itt izgalom nélkül vesszük tudomásul, hogy a Lengyel Távirati Iroda munkatársa estére vár részleteket az incidensekről. Valami baj volt a határátlépőhelyen is. Míg kiderül, hogy mi, meghív a Báthory óceánjáró búcsúztatására. Öt órakor indul a nagy hajó, de mi már háromkor a fedélzeten vagyunk Mert itt keverik a legjobb koktélt és itt legízesebb a jegelt citromszörp. Két őrnagy a házigazdánk. Az egyik — kis, szerény lengyel — valamikor a tarnowi 32-es Landesschützoknál önkénteskedett, most a Westerplatte parancsnoka. Ha egyszer kitör itt a háború, ő kapja majd az első ágyúlövést . . . De most béke van és velünk együtt int búcsút annak az ezernyi fiatalnak, kik a Báthoryn egy hétre Skandináviába indulnak. Az ezernek fele tartalékos tiszt. A hajótól Orlowoba kocsizunk és fél kilométerre a danzingi határtól, a Maskotte-bár terrászán parkettáncosokat nézünk, meg szavazunk, hogy Ilonka csárdása volt-e jobb, vagy az angol táncosnő tánckölteménye. Közben havaj-gitárt penget egy muzsikus és a ,,Band" is szól; a Kék Duna keringőt játssza. Filmesek jönnek az asztalunkhoz, ők is az éjjeli vonattal érkeztek. Egy lengyel kém-film külső felvételeit kurblizzák. Grossowna Heléna asszony és Ziembinsky Wladislaw a film főszereplői. Ma egy tengeralattjárón vettek fel jeleneteket, holnap repülőgépen próbál megszökni a főhős, de a hősnő