Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Orosháza 1848—49-ben

Kalmár Mihály ügyvéd Gyuláról írt róla, Mikolay nagy tiszteletű jogász fia meg Pestről. Az első üzleti hangú levél. Ajánlja a községnek, hogy szorgalmazza újból a két év előtt megbicsaklott csákói pert. Az új magyar kormány másként látja majd az igazságot — írja — s 200 forintért magát ajánlja ügyvédül. A másik egy fiatal diák beszámolója élete legszebb napjáról: „Mert itt oly nevezetes napokat élünk — lelkesedik a diák —, hogy itt minden napom egy-egy újabb és újabb korszak eseményeinek történeteivel vetekedik. Egy esemény dús napnak — milyet a história keveset mutat fel — hív ecseteiésót megkísértem." És riportot ír a pesti márciusról. A megye értesítése 20-dikán érkezett. Rendkívüli futárral. Rövid volt és hivatalos hangú. Nép Közgyűlést hirdetett március 22-ére Szombathelyi Antal alispán.

36 A község 7 előfogatot

37 rendelt ki erre a napra. Szendi Horváth János bíró, Szilasi Horváth György törvénybíró, Kalmár jegyző, meg a fia, Harsányi, Pukánszki esküdtek, meg még néhány esküdt utaztak a szekereken. Balassa Pál

38 nagytiszteletű külön kocsin ment, ós külön előfogatot állítottak Jugovits szolgabírónak is. A nópközgyűlés ünnepi hangulatban folyt le. Küldötteink a magvetők bizakodó érzésével tértek vissza, s azzal az alispáni utasítással, hogy Orosházán tudassák a márciusi határozatokat. őseink azonban valahogyan félremagyarázták a márciusi pontok nemes intézkedéseit. A szent lelkesedés felfűtötte a fantáziát, s az úrbériség megszüntetését az örökváltság

39 megszűntének értelmezték. Eképpen is viselkedtek. Innen folyt, hogy március 26-án megjegyzésekkel kísérték a „keletkezendő törvénycikkek tudomásultételét." A megye hite szerint Balassa Pál uszította az elégedetlenkedőket. Kis fegyelmiféle eljárás is folyt ezért a jó pap ellen. Pál Dienes egyházi felügyelő védte a papot így: »a balra értésekből és tudatlanságból kerekedett zajongást s néptolongást egy felől a Balassa Pál lelkész népszerűsége, más felől pedig március 26-iki lelkes beszéde s csillapítása tartotta csak egyedül meg kellő korlátok között. « Ezt úgy kell értelmezni, hogy aznap leves előtt nem lázadtak eleink. Ebéd után azonban már nem hatott a beszéd. Össze is verődtek 2 óra tájban vagy négyszázan Jugovits szolgabíró lakása előtt és követelődztek. Maguknak földet, régi terhek törlését, új elöljáróságot — marháiknak a csákói legelőt. S mert a vármegye tudta, hogy egy ebédutáni lázadás mindenkor megfontoltabb, mint az üres gyomorral végbevitt —ígéretet is tett. Április 4-én azután annyit váltott be az ígéretből, amennyi csak tőle s a faluból telt: kicserélte az elöljáróságot. Elcsapták a bírót s helyébe Kiss Istvánt választották, Lőrincz esküdtből albíró lett, s így tovább. Mindenki lépett egyet. Csak éppen az adószedő