Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Orosháza 1848—49-ben

nem. őt kihagyták az új elöljáróságból. Helyébe se választottak senkit. „Szabadság van — mondották —, minek az ilyen fölösleges tisztség." Talán vállalkozó sem volt. Olyan volt a hangulat. De nem is fizetett itt 1849 szeptemberéig senki egy krajcár adót se. A komolyabb kilengésektől csak a tavaszi mezei munkák, s az aratás vonták el őseinket. Később a szerb betörés s az ún. becskereki táborozás. (Eleink általában csak ünnepnapon lázadoztak, vagy ha nem akadt más elfoglaltságuk.) A honvédelem szüneteiben azonban kétszer is hazaruccantak nemzetőreink és nemes Szokolay Sándor kapitány vezérlete alatt szeptember havában fegyverrel elfoglalták Csákó pusztát.

40 Az uradalom jogaira hivatkozott, Orosháza a nemzetőrök fegyvereire s arra, hogy Csákó elfoglalása mindnyájuk közös akarata volt. És nem találkozott ember, ki ellenkezőt mondani merészelt volna. Az alispán statáriumot hirdetett. Jugovits szolgabíró így ír erről: »— Midőn november 27-én az alispáni felszólítást a községházánál a csákói puszta visszabocsájtását illetően felolvasni szándékolták « lőn rögtön iszonyú zaj és ingerültség s a nép dühe — különösen Ágoston Györgynek

41 lázító szavaira — nemcsak a megyei és az alispáni hivatal tekintélyének lealacsonyítására, de saját hivatalos egyéniségemnek is csaknem agyonveretésére szolgáltatott alkalmat." « Vámossy doktor volt a képviselőtestület elnöke, őt is megcibálták az emberek. De a tárgyalás során a maga sérelmét nagylelkűen elhallgatta a doktor. Talán könyörületes szívű volt, talán nem merte vállalni a bűnösök elítéltetéséért őt terhelő felelősséget. A szolgabíró meggázolását sem látta, csak azt, hogy Jugovits föveg nélkül menekült, minthogy a föveget „az udvaron hajigálta fel s alá a bősz tömeg." A „bősz tömegből" 26-ot ítélt el a rögtönítélő törvényszék. Huszonötöt hosszabb-rövidebb fogházbüntetésre, egyet halálra.

42 Fél év múlva a többi 25 is elpusztult. 1849 tavaszán a Vasvári Pál féle „Rákóczi szabadcsapat" részére toboroztak önkénteseket a megyében. S mert a jelentkező raboknak amnesztiát hirdettek, mindannyian jelentkeztek, sőt az első csákói foglalás elítéltjei is. Összesen 64-en. Tudjuk a történelemből, hogy ez a csapat az utolsó szál emberig elvérzett Erdély védelmében. Lázadóink halálukkal váltották meg a társadalmi rend ellen elkövetett vétküket. Ilyen nevűeket találunk közöttük: Bors, Cseh, Győri, Csepregi, Sárközi, Hézer, Varga, Orbán, Pap, Horvát, Fehér, Tóth, Ballai, Vági, Német, Molnár, Bikádi, Csete, Benkő, Séllei, Berta, Baranyai, Csizmadia, Keresztes, Kötcze, Bacsur, Antali, Gyarmati, Görbíts, Dékán, Karó, Virág, stb. A 64-en kívül még 3000 honvédet adott a hazának Orosháza. Az elsőket már 1848. június 1-én. Egy szótmálló papírlap sok érdekeset mesél ezekről az első önkéntesekről. Sok hízelgőt, de néha restelkedik egy kissé a falu kései lakója. Ez az a névsor: Fülöp István, Bódi László, Szűts István, Makula