Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

Török Idők - 106. Az öcsödiek panasza földesuruknak (Az öcsödi bírák és polgárok levele, 1S9o)

4- Tyzed-Kylenchedeth tartozanak felhozni, ygazan buzabol, arpabol, baranbol és mebbol és mynden tavasból, mynt egyeb yoszagonkbol felhorgyak, $. Ötödifc. Törvyn szerynt való adayokat estendő althal ygazan megagyak, 6. Hathodík. Borarolas az ket falura hatvan felhordó bor, 7. Hethedyk. Bythang byrsag az my essy, azt is kívánom hytek szerynt, 8. Nyolchyadik. Az ky feyen f ?] yoszagan marad es elszöknek, az en bűnthethesem lesz... Szénássy István meghagyása décsei és szénási jobbágyainak szolgáltatásaikról, év nélkül (1573 körül). Kiadva: Karácsonyi János: Az érkeserűi Fráter család levéltárának Békésmegyére vonatkozó oklevelei, 38-39. old. Magyar. - A megye területéhez közel lakó, váradi, jenői földesurak még a XVII. század folyamán is természetben kívánták jobbágyaik szolgáltatásait. A magyar jobbágy rendszerint kétfelé, sőt-szerencsétlenebb esetben (ha erdélyi földesúr is jogot formált a birtokra) - háromfelé adózott. A jobbágyok kétfelé adózását már az 1548:24. te. (CIH 1526-1608, 234-235. old.) törvényesítette, s attól függetlenül folyt az adó behajtása, hogy II. Szelim 1567-ben nem egyezett ebbe bele, nem tűrte, hogy atyja (II. Szulejmán) „győzelmeinek gyümölcsét az ellenség szedje le". (L. Virágh Ferenc: Török hódoltság Gyula térségében, 66. old.) A hódoltsági terület adózási viszonyaira összefoglalóan 1. Szakály Ferenc: A hódoltság magyar részre adózása, 17-18. old. Karácsonyi János (Békésvm. tört. I. 292. old.) megállapította, hogy a „magyar földesurak majorsági gazdálkodása megszűnt." 106 A XVI. század második felében mégis inkább az tekinthető általánosnak, s a XVII. században szinte az jutott egyeduralomra, hogy az egyes települések egy összegben fizették földesuruknak adójukat (summa), amely minden szolgáltatás megváltását magábanfoglalta. A birtokuktól távol élő földesurak azonban ennek ellenére megkísérelték jövedelmeik növelését oly módon, hogy emelték a summa összegét, vagy hogy a summa mellett mas adóféleségeket (pl. a huszadot) kezdték követelni. Az adóteher növelését jelentette a település lélekszámának csökkenése is, hiszen ilyen módon megnövekedett az egy jobbágytelekre eső adóhányad. Külön nehézségek forrása volt, ha a távoli földesúr az őt megillető adó beszedését olyan vállalkozónak adta bérbe, aki maga is a hódoltság területén élt, s közvetlenebbül tudott érvényt szerezni adóemelési szándékainak, amellett nemritkán hatalmaskodott is. fél tükrözi ezt a helyzetet Öcsöd bíróinak és polgárainak földesurukhoz intézett i$go. évi levele. Mi Eöczödi [Öcsöd] bírák és polgárok kicsinytül fogván nagyiglan köszönetünk után szolgálatunkat ajánljuk uraságodnak és kögyelmednek mint mi nekünk böcsületös földesurunknak. Továbbá tisztölendő böcsületös földesurunk, 162