Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A nemesi megye - 56. Dózsa György és serege átvonul Békés megyén (Szerémi György: Levél Magyarország romlásáról, 1540-es évek)

alvárnagyai - a Dudicsokon kívül Sadobrics Péter, Szkaricza György, Susalícs István - horvát származásúak voltak, akik a fenyegető török veszély elől menekülve jutottak el Békés megyébe, s vállaltak tisztséget a gyulai uradalom igazgatásában. L. Karácsonyi: Békésvm. tört. I. 61-62., 64., 73. old. 56 A XV. század végén, a XVI. század elején rohamosan rosszabbodott a jobbágyság helyzete. A jobbágy terhek fokozatos növekedése mellett veszélybe került a parasztságnak a XIII-XIV. század folyamán osztályharc által kivívott és még a XV. század nagy részében is élvezett szabad költözési joga. 1488-ban a földvári földesúr, Pozsgai Gáspár és a földvári bírák érzékenyen megsértették e jogot, egy Bodzásra és egy Medgyesre költözni szándékozó jobbágy számára tiltották meg az eltávozást még a földbér lefizetése ellenére is. A jobbágyok mégis elszöktek, fellázították a szomszédos Gerendás, Sopron, Apáca, Bodzás, Medgyes és Bánkuta falvakat. A felfegyverzett parasztok Földvárra támadtak, ott a bíró házát feldúlták, az egyetlen ellenállót lándzsával megsebesítették, Pozsgai Gáspár kúriáját megostromolták, szidalmazták a földesurat. Az ilyen és ehhez hasonló, helyi, különböző indítékokra visszamenő, de végeredményben a jobbágyság helyzetének romlásából fakadó jobbágy megmozdulások szakadatlan folyamata vezetett el is 14-hez, torkollott a Dózsa-parasztháborúba. Dózsa és serege Cegléden és Tiszavarsányon keresztül útban a Maros felé áthaladt megyénken is. A Békés megyei jobbágyság elkeseredettségére, rossz helyzetére, harci elszántságára mutat, hogy tömegesen álltak Dózsa mellé, és csatlakoztak a fegyveres osztályharc útját járó sereghez. ...És elment ezután [Dózsa] Nagy túrba; ott is kikiáltatta, hogy a büntetés és bűn elengedésével vegyék fel a vörös szent keresztet; s jöttek a szent kereszt felvételére több mint nyolcszázán. Közben talált Székely [= Dózsa] György egy adószedőt, és Ötszáz márka volt nála készpénzben. Őt megölte és a pénzt elvette. Rendelt már Székely György trombitásokat dobosokkal. Rendelkezett és felkerekedett Nagytúrról. Vele volt Ványai (Wanya) Ambrus parókus egy csapattal; ez krakkói baccalaureus volt és dühös természetű, mégis tele minden tudománnyal. Amint Székely György táborához érkezett, beajánlotta magát. Mivel Székely Györgynek nem volt jegyzője, megörült neki. A folyó mentén elindult Egére (Heghe), s ott megszámlálta népét. Megszámláltak kétezer lovast és háromezer gyalogost. Békés (Bekes) mellett is tábort ütött, s ismét kihirdettette, hogy jöjjenek felvenni a szent keresztet, amelyet a mi szentséges atyánk, Tamás érsek Róma 86