Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A nemesi megye - 56. Dózsa György és serege átvonul Békés megyén (Szerémi György: Levél Magyarország romlásáról, 1540-es évek)

szent városából hozott üdvösségünkre s a mennyei korona elnyerésére. - Jól jövendölt, mert ez végül beteljesedett. Amit hallva a szittya magyar nép, sokan tódultak hozzá. Es az az Ambrus pap és jegyző megadta magának a felhatalmazást megszentelni a népet a szent keresztre... Hogy már megértette [Dózsa] a főurak nemakarását a törökök ellen, sőt azt, hogy inkább a szent kereszt ellen akarnak harcolni, semmit sem félt az uraktól, mert már húszezer ember volt alatta. Közben jött egy Lőrinc nevű pap nagy csapattal, több mint kétezer emberrel. És jött egy másik, Balogh István nevű deák háromszáz gyalogossal, s jelentkezett hadinépével. György már a Körös (Crisi) mellett fekvő Gyulához (Gywla) indította el seregét, s a mezőn tábort ütött, s ott harmadszor számlálta meg hadinépét. Úgy találták a számot, hogy már harmincháromezer ember van, lovasokkal a gyalogosok. A nevezett Balogh Istvánt kétezer emberrel a csanádi szöglettel szemben levő apáti rév elfoglalására küldte... Szerémi György: Levél Magyarország romlásáról, 1540-es évek. Kiadva: Monumenta Hungáriáé Historica. Második osztály: írók I.,Wenzel Gusztáv: Szerémi György II. Lajos és János királyok házi káplánja emlékirata Magyarország romlásáról 1484-1543, 59-61. old. Latin. Juhász László (Szerémi György: Magyarország romlásáról, 63-64. old.) fordítása. - A földvári lázadásról szóló oklevél kiadatlan (OL Dl. 19378.). Az eseményt Karácsonyi János (A pusztaföldvári támadás 1488-ban, Évk. XII., 92-100. old.) dolgozta fel. Hogy a „Dózsa-féle pórlázadás kedvező talajra talált megyénkben", már Hajóssy Ottó (Művelődéstörténet s a művelődés Békésmegyében, Evk. I., 90. old.) megállapította. Dózsa hadának Békés megyei tevékenységére 1. Márki Sándor: Dósa György (Magyar Történeti Életrajzok XXIX. évf. 1-5. füzet), Bp., 1913., 206-213. old., továbbá Barta Gábor-Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben, Bp., 1973., 75-82. old. Ez utóbbi monográfiából tudjuk, hogy a keresztesek serege 1514. május 18-a körül érkezett Békésre. Itt érte utói a sereget Bakócz Tamás érsek-legátus május 15-én kiadott rendelkezése, amely minden további toborzást megtiltott Magyarország és Erdély területén. A keresztesek vezetői azonban nem engedelmeskedtek az utasításnak, hanem továbbfolytatták a közéjük állók felszentelését. Békésen tehát fordulat történt az 1514. évi események menetében: a keresztes had résztvevői parasztháború harcosaivá váltak. Barta Gábor (Az 1514. évi parasztháború résztvevői, BÉ 1975., 193-207. old.) arra mutatott rá, hogy a Dózsa vezette megmozdulás egyetemes parasztmozgalom volt, amelynek legfontosabb támpontjait a mezővárosok képezték. Nem véletlen, hogy Békés mezővárosban (Békés mezőváros gazdasági helyzetére 1525-1527-ben 1. Bácskai Vera: A gyulai uradalom mezővárosai a XVI. században, Agrártörténeti Szemle, 1967., 432-443. old.) jelentős tömegek álltak Dózsa zászlója alá. A parasztmozgalomban döntő szavuk a feltörekvő, gazdaságilag függetlenedő jobbágy-rétegeknek lehetett. Ismeretes, hogy Békés megyében már a keresztes had megérkezése előtt, május első napjaiban összetűzésekre került sor, s a „módosabb családok félelmükben Gyula várába menekültek" (Barta Gábor-Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben, 79. old.). Ez valószínűvé teszi azt a feltételezést, hogy Békés megye és környéke - Túr és Gyula - „a legelsők között adott kereszteseket" (Barta Gábor-Fekete Nagy Antal: uo. 61-62. old.). Márpedig Gyula korának egyik igen jelentős és fejlett mezővárosa volt (Bácskai Vera: A gyulai uradalom mezővárosai a XVI. században, 439. old.). Ványai Ambrus személyére 1. GyörfFy Lajos: Ki volt Ványai Ambrus? Jászkunság, 1975., 1-2. szám, 71-73. old.